SyPpel-dobbal

Nokia 6234 → SonyEricsson Xperia X8

2011-06-26T20:50:00.000+02:00

Váltottam :) 2008. február óta végre eljött az ideje.

Újraszervezés

2010-06-23T21:31:00.000+02:00

Hm, egy ponton elfelejtettem örülni a dolgoknak, elengedni magam, törődni magammal, mosolyogni. Vissza kell szokni.

Chiptár 1996 :)

2010-05-19T11:42:00.002+02:00

Találtam egy 1996-os Chiptár újságot.

Akkoriban a budapesti telefonszámok 1-essel kezdődtek, egy 28-es belső faxmodem 30000 Ft körül volt.

A legnépszerűbb magyarországi keresők a Yahoo és a Heureka voltak.

Az Internet Explorer a 3-as verziónál tartott, ahogy a Netscape Navigator is (természetesen mindkettő kiválóan támogatta a HTML 2 új elemeit, például a kereteket).

Honlapot tartani (Mo-on) az olyan úri huncutságnak tűnt, amivel inkább hobbisták foglalkoztak, de domaint nem nagyon jegyeztettek be; pár honlapcím:

Népszava: http://fornax.hu/nepszava/

168 óra: http://www.hungary.net/168/

a Liverpool focicsapat: http://www.fa-carling.com/the-box/fetch/club/mufc/home.html?team='MNU'

Fradi honlap: http://ogyalla.konkoly.hu/staff/zsoldos/fradi.html

legszívesebben beszkennelném az egész újságot :P

Nyílt szoftverek a közigazgatásban

2010-04-15T23:11:00.000+02:00

Voltam konferencián.

Lia

2010-03-13T13:45:00.000+01:00

3400 grammal, 51 cm-rel megszületett Erdős-Ozorai Lia. Anya és lánya jól vannak. :)

*gia

2010-02-20T15:56:00.000+01:00

Azt hogy hívod, ha már a nosztalgia is csak egy nehezen előhívható emlék a múltból?

Megkötött álom

2010-02-01T20:21:00.000+01:00

Tegnapelőtt álmomban, Tappanccsal sétáltam.
Csakhogy még álmomban is jól tudtam, hogy ő már nem él, odaképzelem csak. Ami bizarrá tette az egészet az az volt, hogy az emberek is látták őt, amitől egyre idegesebb lettem, el akartam pusztítani a hazugságot, üvöltöztem velük, hogy hát nem látjátok, hogy nincs ott semmi?!

Ha elég erős valakinek a képzelő- és akaratereje, talán párkapcsolatot is tud így hazudni magának. Az illúzió sokáig megmaradhat. (bár az ébredés fájdalmas lehet)

Weöres Sándor: Pavane (Ének a határtalanról)

2009-12-05T22:28:00.000+01:00

Mi lesz vélem, nem tudom,

eltévedtem az uton.

Ha örülni tévedtél el,

három-négy muzsikus

húzza, hogy táncba fuss,

körül-muzsikálnak téged

és várják a fizetséget.

Mi lesz vélem, nem tudom,

eltévedtem az uton.

Ha szenvedni tévedtél el,

hat vagy hét fegyveres

védelmez, hogy el ne ess,

bor, szalonna, zsold kell nékik,

de mindegy, nem tőled kérik.

Mi lesz vélem, nem tudom,

eltévedtem az uton.

Ha meghalni tévedtél el,

tíz vagy húsz sirató,

asszonyi nemből való,

ráborul a koporsódra,

áztat, mint a nagy víz sodra.

Mi lesz vélem, nem tudom,

eltévedtem az uton.

Ha tévedni tévedtél el,

száz s ezer semmiség

tündököl, mint a lég,

körüllobog, mint a kelme,

s akkor is, ha nem vagy benne.

Mi lesz vélem, már tudom,

megtaláltam az uton.

R.I.P. Tappancs

2009-11-17T19:35:00.001+01:00

Aludj jól, kiskutyám...

Google Wave

2009-10-01T12:32:00.000+02:00

Na, megvan a Wave accountom... Kíváncsi vagyok, ez is akkora durranás lesz-e, mint 2004 májusában a Gmail postafiók volt :) Kér valaki meghívót?

Jaj, ő is

2009-08-08T10:12:00.000+02:00

Nyugodj békében, Cseh Tamás!

Már tudom, mit ad Isten
minekünk kegyetlenül,
mindegyik lélegzetben
a véletlen ott hegedül.

Valahol mindennek alján
a véletlen ott lapul,
véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
Csak a véletlen muzsikáljon.

Ne is gondolkozz, szívem, nem szabad,
ezek ki tudja, honnan jött szavak,
meg-megbicsaklanak, de hagyni kell,
hogy a véletlen csak muzsikáljon.
A véletlen muzsikáljon.
A véletlen zenét.

Tappancsról

2009-08-07T22:18:00.000+02:00

Mindenki megöregszik egyszer. Szegény Tappancsnál úgy látszik, most jött el az idő, hogy reszketeg aggastyánná váljon, pár hét alatt mintha életerős 70 évesből remegő 90 évessé szomorodott volna. Persze nem annyira hirtelen történt mégsem, már jó ideje nem szaladgált, ha lement egy mélyebb árokba szaglászni, akkor bocsánatkérően megvárta, míg kisegítem onnan, a viharoktól egyre hisztérikusabban félt; pár hete elkezdett jobban fájni a lába (ilyenkor adtunk neki fájdalomcsillapítót), múlt hét péntektől pedig az egyik hátsó lába olyan bizonytalanná vált, hogy ha nem figyelt oda magára, néha csak úgy összeesett.

Hétfőn akartuk orvoshoz vinni, de sajnos a balszerencse megelőzött: megindult a terasz három lépcsőjén lefelé, és fejjel előre, hatalmas csattanással beleesett az ott felakasztott fémlétrába :( utána (átmenetileg) megvakult, nem tudta hol van, teljesen úgy festett, hogy a halálán van... az állatorvos hatalmas injekciót adott be neki, de utána még mindig nem látott, nem értett semmit. Most lórúgás-gyógyszereket kap, szteroidokat, Cavintont, javul, de csak lassan. Most már lát, eljön sétálni, de tartani kell a pórázt, mert oldalra húz és dől is, ha felemeli a lábát pl.; kicsit olyan, mint egy mattrészeg biciklista, tud nagyon gyorsan is menni akár, de nem biztonságos...

Amikor nagyon rosszul volt, komolyan felmerült, hogy el kéne altatni. Az állatorvosnő arra a kérdésre, hogy hol az a határ, amikor ezt kéne tenni, azt válaszolta, hogy ez csak pénz és türelem kérdése. És hát elgondolkodtató ez valóban. Mert lehet, hogy sokkal jobb lenne Tappancs életminősége, ha annak idején megröntgeneztetjük a csigolyáit, rendszeresen felíratunk neki méregdrága gyógyszereket... de valahol meg kell húzni a határt, nem? Amikor anyunak daganata volt, bepánikolhattunk volna, és költhettünk volna milliókat orvosok vesztegetésére, bizonytalan hatásmechanizmusú kúrákra, de nem tettük (és így is meggyógyították); akkor viszont Tappanccsal sem kéne átlépnünk egy határt ezzel.

De most épp nyugodtan szuszog a teraszon, miután este 8-ig kint vigyáztam rá a kertben.

Ezt a kapcsolódó cikket Attila küldte nekem, köszönet érte: http://mno.hu/portal/650700

I (heart) Kraków

2009-08-02T23:06:00.005+02:00

Nem is az, hogy gyönyörű, meg Sukiennice, Wawel, Mária-templom vagy Barbakán.

Hanem az apróságok, amitől igazi lesz: hogy nem tudják eltalálni a megfelelő járműszíneket (busz=piros, villamos=kék, nahát), a nyíl-emberek, a fekete, fehér és szürke nindzsácák, a lószag, hogy a nemzeti étel valójában nem a bygos, hanem a kebab, a menta mindenhez való, az étlapokat elvisszük, mindig az isteneket emlegetik (O godz. 10:30 például)...

És ami a legjobb, öt napot együtt lenni azzal, akit a legjobban... :)

http://picasaweb.google.hu/sypsypsyp/200907290802Krakko
http://picasaweb.google.hu/sypsypsyp/200907290802KrakkoEvesIvas

ez csak egy telefon, hé

2009-07-20T23:05:00.000+02:00

Valaki beszéljen már le róla, hogy a pénteken (?) megjelenő iPhone 3GS-t megvegyem!

Azt már tudom, hogy béna, mert kikapcsolt állapotban nem megy az ébresztőóra, amit még egy tízéves Nokia is tud :)

Üzenem: türelem!

2009-07-19T14:39:00.002+02:00

Nem tűntem el, barátaim, csak július 7-én meglepő és kellemes irányt vett az életem, és még nem tudom, itt hogy viszonyuljak hozzá. :) Mindenesetre üzenem: ne adja fel senki, van remény :)

ingyenreklám

2009-06-24T21:42:00.002+02:00

A Tea Palota a Potalához jó teát mér, áraik mérsékeltek, felszolgálóik pedig jószívűen kölcsönöztek egy esernyőt az égiháború alatt. Ajánlom szeretettel. :)

Balla Zsófia: Az égi szerkezet

2009-06-10T09:59:00.002+02:00

A lépcső tetején, ahol kihullsz
a Petőfi gyöngyboltjai elé,
egy vaksi fiú áll. Tömpe kezébe könyv,
szemüvegét mereszti, énekel vadul
s hamisan zsoltárt, felmond bibliát,
istent kéreget. Visszatömködi belénk
a megvetést s az álarcos közönyt
megtorpanásra kényszeríti.

Az ő istene igazságosabb? Jobb
hozzá, ki őt a szélbe hirdeti? Milyen
erő tódult az üres eszméből elő.
Milyen elragadó, ami megfoghatatlan.
Ki mondja, hogy ami halott, nem létezik?
S hogy ami nincs, az nem is ölhet?
Milyen elsöprő, milyen megveszekedett
a mozdonylöketű nyers áhitat.
Isten ólomüveg, korlát és dadogó dal,
tolószéket emelő szerkezet,
félreugrás a villamos elől.
Testetlen ige ez a dallam,
ez fűti vaktában énekesét –
kifordult kesztyűt az ég huzatában.
Szív elé húzott ködfalak mögött
idétlen vár a megidézett.
Lobog a zsoltár fél kegyelme.

Isten

2009-06-08T22:43:00.000+02:00

Az én Istenemhez nem hatnak imák!
Nem zsarolhatom jó cselekedetek
ostoba ígéretével, praktikák
hozzá nem hatnak. Berekedhetek,

hozzá nem ér el könyörgő szavam,
se átkaim, se könnyeim, se jajom!
Tőlem oly mérhetetlenül távol van,
szerethetem is, azzal se zavarom.

Sosem csillapul benne a teremtés
dühe, a semmi szövetéből kiszab
egy új világot, s továbbáll, ha kész

– mindenható közönnyel. Gonosz nem kap
büntetést, jutalmat a jó. Szenvedés,
öröm, üdv, kárhozat: te ítéld magad!

(utánközlés balfrásztól)

Google Wave

2009-05-31T12:38:00.000+02:00

A Google I/O konferencián a Google egyik teamje bemutatta az eddig titokban tartott fejlesztését, a Google Wave-et. Egy ~50 fős fejlesztői csapat dolgozott az új technológián/kollaborációs eszközön/életérzésen, ami megpróbálja egyesíteni az e-mailt, az azonnali üzenetküldést, a dokumentumszerkesztést és még ami eszükbe jut. Még korai fázisban tart a dolog, de már tudni lehet, hogy pl. a Gmaillel ellentétben ki akarják engedni a kezükből, nyílt platformnak szánják. Érdemes végignézni a videót, tényleg hatásos – én a 8-10 perc körül kezdtem lelkesedni... először azt hittem, csak újra felfedezték a régi ICQ chatet, amikor látja a másik, mit gépelek, aztán láttam a finomságokat, hogy pl. az újonnan meghívott résztvevő is visszajátszhatja a beszélgetést… Cool.

Google Wave – http://wave.google.com/

az egyik fórumban olvastam kritikaként: „anyu, lektorálnám a barátnődnek írt leveled, miközben lerajzolod nekem a vargabéles sütésének a módját, közben, ha akarod, megnézheted, hogy dugunk az új barátnőmmel. mindezt egyszerre, vágod, muter?!” :P

jó infók még a témában (és rövidebb végigolvasni, mint a >1 órás videót végignézni):
http://www.techcrunch.com/2009/05/28/exclusive-video-interview-with-the-google-wave-founders/
http://www.techcrunch.com/2009/05/28/live-with-the-google-wave-creators/
http://blogs.zdnet.com/Hinchcliffe/?p=400

magyar nyelven:
http://www.hwsw.hu/hirek/42189/google-wave-gmail-docs-kommunikacio-kollaboracio-uzenetkuldes-web-startup.html
http://www.sg.hu/cikkek/67687
http://www.origo.hu/techbazis/internet/20090529-az-email-utodjat-mutatta-be-a-google-jon-a-wave.html
http://itcafe.hu/hir/google_wave.html
http://webisztan.blog.hu/2009/05/29/vege_az_email_korszaknak_jon_a_google_wave

31

2009-05-14T23:59:00.000+02:00

prím(a)

Hülye álmok álmodói

2009-05-04T08:27:00.000+02:00

Az ágyamban feküdt, öleltem, csókoltam, ahol értem... egy darabig hagyta, azután felhívta rá a figyelmem, hogy lassan 5 éve szakítottunk... de akkor mit keres az álmomban, az agyamban, az életemben?

Festen

2009-04-19T22:59:00.004+02:00

Thomas Vinterberg Festen (Születésnap) c. 1998-as filmjének Eszenyi-rendezte, (2006) Eldridge által adaptált átiratát néztük meg a Pesti Színházban. A film nem volt ismeretlen számomra, mindkét befejezéssel láttam pár éve; akkora feszültsége volt a (különben ilyen minőségében az első) Dogma-filmnek, hogy csak hosszú szünetekkel, sok órán keresztül tudtam végigülni. Örültem, hogy eszébe jutott valakinek hozzányúlni a témához.

Ilyen szempontból nem volt baj, hogy a színi átirat nem hozta ugyanolyan szinten a görcsbe rándulást gyomortájékon, mint a dán családi rémfilmdráma, valószínűleg a közönség nagyobb része nem tudott volna mit kezdeni vele. Máskülönben hiteles adaptációja volt az eredetinek, néha talán túl hűen is követve azt. A filmes hatások megjelenése a színpadon sokszor ötletes volt, ritkán erőltetett, a többször előforduló, a szoba átrendezésekor megszólaló 8-10 másodperces, drámainak szánt hanghatásokat viszont nehezen tudom megbocsátani.

Összességében: jól sikerült darab, de a filmet nem közelíti meg; azt viszont nézzétek meg mindenképp!

Sławomir Mrożek: Mulatság

2009-04-14T23:00:00.003+02:00

Két sör után mentem át a Bárka Színházba a Mulatság c. Mrożek-darabra; de nem volt szükség az előzetes kedélyjavításra, anélkül is élvezhető lett volna a darab. Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Szikszai Rémusz alakított nagyot. Pedig a darab során egy szobában nem történik semmi (azért persze próbálják elérni, hogy mégis történjen...), amolyan Godot-ra várva módon. Szerencsére Mucsiék sem mentek át Kapa-Pepébe, hozták a krétakörös színvonalat. Merem ajánlani!

ui1: nem tudom, Mucsi hogy csinálja, hogy háromszor megtekeri egymás körül a két lábát, mint a képen...

ui2: egy jó kritika 2008-ból: http://www.napvilag.net/szinhaz/20080417/slawomir_mrozek_mulatsag_szavak_helyett_szineszek

A jobb- és balkezesség, illetve a haj forgói forgásirányának összefüggése

2009-04-11T09:58:00.002+02:00

Állítólag a (jobb/bal)kezesség, illetve a haj forgóinak forgásiránya azonos genetikai alapokon nyugszanak.

Kíváncsi lennék, igaz-e, úgyhogy tessék nyilatkozni:

bal- vagy jobbkezes vagy-e;
az óramutató járásával megegyezően vagy ellentétesen forog-e a forgód?

Állítólag a jobbkezesek 90%-ának az óramutató járása szerint forog, a balkezeseknél és a kétkezeseknél meg kb. 50-50% az arány.

Itt lehet szavazni, hogy te milyen vagy, aztán a végén összesítek.

Mongol - Night Rider

2009-04-10T00:46:00.001+02:00

Éjszakai repülés

egy biztos, a Trófea jobb mint a Mongol
de azért a kerthelyiség tényleg tetszett
és ki kellett próbálni a lóhúst meg a muflont
persze kár hogy Nagycsütörtökön
bár Z. a főhelyen ült és tanítványai voltak és golgotavirágot vett, ami kicsit szakralizálta a lakomát
és már megint előadtam, hogy vagyok reménytelenül szerelmes a női nembe
egyébként ma 6:30-kor már dolgoztam
és 18h-tól a Mongolban voltunk
és 22:30-ra ígértem, hogy elkezdem itthonról-távolról a szervertelepítést
szerintem 21:30-kor indultunk el, 22:30-ra haza is érhettem volna, de fél óra felszívódott valahol az üveg fehér száraz borban ami lecsúszott
elkezdtem azért így részegen is
persze nem pont úgy mentek a dolgok ahogy elterveztem, pedig olyan forgatókönyvet írtam hozzá direkt, hogy tajtrészegen is végig lehessen menni rajta pontról pontra
nade tajtrészegen ki nem szarja le a pontokat
és egyébként is, fene gondolta hogy "Címtárszolgáltatások helyreállítása" üzemmódban a helyi rendszergazdának nincs alapból Távoli asztal-hozzáférése
úgyhogy élesebben csinálom a szervervirtualizációt, mint az előzetes tervekben
kivittem Tappancsot, mert egész nap nem vitte ki senkise
de nem lettem sokkal józanabb tőle
őrült ötlet, hogy menjünk biciklizni részegen
a józan ész tiltakozik, akadályt gördít, ha kinyitom akadály nélkül a számzárat, ám legyen
vakon betekerem az 509-et, tényleg nem látom merre forog
elindulok az utakon, égnek a lámpák, telihold van, nincs forgalom
csak a cicák néznek rám furán, nem szoktak hozzá hogy ilyentájt félre kell ugraniok
az út közepén sörösüveg, nahát
leállok, megfogom, kirakom az út szélére a fűbe
visszaülök, elindulok, 10 méter és még egy
pont a fekvőrendőr közepén, a kereszteződésben
nem pörölök, leszállok, félreteszem azt is
a "hiányzó hős" problémáját ezennel szerényen megoldva
surrog a kerék, picit állítani kéne a dolgokon, felébrednek a kutyák és ugatnak
amúgy is nyűgösek, telihold van
hatalmas nyolcasokat írok le az úttesten a kerékpárral
részeg vagyok, gyalog is kábé így mennék
ez hatékonyan koptatja el a helyzeti energiából nyert mozgási energiámat súrlódássá
Tappancs vár rám már itthon, nem érti a dolgot, nyüszög egyet, na csakhogy hazaértél!
50%-nál járunk, még 1 óra a konverzió, aztán teszt.
Szeretlek titeket.

...igen, még téged is.

Mahagonny

2009-04-07T23:42:00.000+02:00

Mahagonny városának felemelkedése és bukása

Múltkor nagy lépést tettem afelé, hogy két béna operaelőadás után (az egyik a Fidelio), A sevillai borbéllyal megszeressem ezt a műfajt; de ez a modernkedő darab érzésem szerint a musical és az opera legrosszabb vonásait tudta összehozni; jó, persze, 1 hónap kihagyás után próba nélkül játszották, és a rosszabb szereposztásban, na de kell nekem ezeket tudnom!? Nem tetszett és kész, kivéve a zenekari árok, ami kiválóan látszott a páholyból.

A meztelennős pedig nem volt erotikus. De akkor miért a harisnyák a plakáton? :)

http://zene.hu/20090409_a_valosag_mondjon_le

Avenue Q

2009-04-05T23:40:00.000+02:00

Musical a jobbik fajtából.
Majdnem nem néztem meg, mert azt hittem a Muppet-show-n alapul :)
Tabuk nélkül, pofátlanul, bábokkal és anélkül.
Itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Avenue_Q
és itt: http://www.avenueq.hu/

Fringe

2009-04-04T23:38:00.002+02:00

Népzene, tűzzsonglőr, Matyi, Zsófi, barátok, nem várt kicsiavilág-hatások.
Mért kell előbukkannia minden voltnak?
Három ismerősön keresztül elérek bárkit, akit szerettem.

Meg lásd még ezt.

Bin-Jip

2009-04-01T00:36:00.000+02:00

E. itt. Nem, ennek így nincs sok értelme.

ClearType – kapcsoljátok be!

2009-03-11T21:10:00.003+01:00

A Microsoft ClearType egy betű-élsimítási technológia, ami a szövegképet és az olvashatóságot javítja LCD monitorokon. Röviden: ClearType = szép betűk Windows alatt! A jobboldali képen látható ki- és bekapcsolt ClearType-pal ugyanaz a szöveg.

Windows Vista és majd Windows 7 (továbbá Internet Explorer 7-8, Office 2007) alatt alapból be van kapcsolva, Windows XP alatt viszont nem! (Ennek oka nyilván az, hogy amikor az XP kijött 2001-ben, legtöbbünknek még hagyományos, CRT monitorunk volt, azon pedig nem volt egyértelműen előnyös a ClearType.)

Az XP-ben rendszerszinten a következőképpen lehet bekapcsolni a fejlett élsimítást: Megjelenítés tulajdonságai → Megjelenés → Hatások → A képernyőn megjelenő betűtípusok simítása: ClearType. Ha ezt megtettük, elképzelhető, hogy elsőre szokatlannak fogjuk találni a betűket, érdemes több alkalmazásban is megnézni, tetszik-e az új beállítás. A ClearType a simítás eléréséhez picit beszínezi a betűk körüli képpontokat, kihasználva hogy az emberi szem érzékenyebb a fényintenzitás, mint a szín változásaira. Viszont nem mindenki egyformán érzékeny, én például úgy éreztem, hogy az MSN-ben a betűk körvonalai enyhén színesek, más beállításban viszont a Total Commander betűi voltak nehezen olvashatóan vastagok. Érdemes tehát az egyéni érzékenységünket figyelembe véve finomhangolni a beállításokat.

Erre két megoldás is van, az egyik az Internet Explorer-pluginként működő online tuningprogram, ami Vista és XP alatt is működik (de Internet Explorerrel nyissátok meg, és telepítsétek hozzá az ActiveX plugint, amikor kéri): http://www.microsoft.com/typography/ClearType/tuner/tune.aspx. A másik egy letölthető PowerToys Vezérlőpult-kisalkalmazás, innen: http://www.microsoft.com/typography/ClearTypePowerToy.mspx. Mindkét alkalmazás először bekapcsoltatja velünk a ClearType-ot, aztán tisztázza, hogy a sokkal gyakoribb RGB (bal oldalon) vagy a ritkább BGR a pixelek elrendezése a monitoron, a következő oldalon pedig hat szövegdoboz közül kell kiválasztani a legszimpatikusabbat. Én többet végigpróbáltam, megnéztem több alkalmazásban, mielőtt döntöttem – ennyi vesződést megér a szeme mindenkinek!

Egyébként a nagyobb felbontású monitorok megjelenésével egyre kevésbé okoz majd gondot az élsimítás, de még 96 dpi (képpont per hüvelyk) esetén előfordulhat homályosság vagy fura színesség. Várjuk az új hardvereket (és persze a Windows 7-et :).

Le a nyerskoszttal?

2009-02-15T14:29:00.000+01:00

Olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az ember egyik érdekes tulajdonsága, hogy nagyon sokféle táplálékhoz tudott alkalmazkodni; kezdve a szibériai nomádoktól, akik szinte csak húst esznek, a perui őslakosokig, akik pedig szinte csak burgonyát. (és evolúciósan rövid idő alatt képesek átállni egyikről a másikra, például amikor úgy nyolcezer éve elkezdtünk komolyabban állatokat tartani, és elterjedt az a mutáció, ami miatt a tej megemésztését elősegítő biológiai folyamatok nem állnak le felnőttkorban sem) Na de egy közös vonása van ezeknek az étrendeknek: megfőzzük az ételeinket. Ezzel az emésztésre előkészítjük, és a szervezet nagyobb mennyiségben fel tudja szívni belőlük a keményítőt és a fehérjéket, és több energiához jut a szervezetünk.

Most akkor miért is jó a nyerskoszt? :)

A cikk angolul itt olvasható: http://spittoon.23andme.com/2009/02/13/the-most-natural-human-diet-just-about-anything/ (béna magyar nyersfordítás itt)

SyP

Neil Gaiman: A csészealjak eljövetelének napja

2009-01-27T08:35:00.013+01:00

Aznap szálltak le a csészealjak. Több százan, aranyszínben,
Némán lebegtek le az égből, akár nagy hópelyhek,
És a Föld lakói dermedten
nézték ereszkedésüket,
Kiszáradt szájjal várták, mi vár ránk belül
És egyikünk se tudta, itt leszünk-e még másnap
De te észre se vetted, mert

Az a nap, hogy eljöttek a csészealjak, a véletlen folytán
Az a nap volt, hogy a sírok kiokádták halottaikat,
És a zombik kinyomakodtak a puha földből,
vagy kitörtek, csoszogva és tompa tekintettel, megállíthatatlanul
Jöttek felénk, élők felé, mi meg üvöltve rohantunk,
De te észre se vetted ezt, mert

A csészealjak napján, ami a zombinap is volt, és
Ragnarök is, a televízió meg mutatott egy
Hajót, ami holtak körméből, egy kigyóból és egy farkasból épült,
Mind nagyobb, mint a képzelet,
és az operatőr
Nem tudott elég messze menni, és akkor előjöttek az istenek,
De te észre se vetted őket, mert

A csészealj/zombi/csatázó istenek napon
a zsilipkapuk átszakadtak
És bennünket dzsinnek és koboldok borítottak be
Ajánlottak kívánságot, csodát, örök életet
És szépséget és okosságot és igaz
bátor szívet és arannyal teli zsákot
Közben óriások rémisztgették
a vidéket, és gyilkos méhek is,
De neked fogalmad se volt minderről, mert

Aznap, a csészealj-nap a zombi-nap
A ragnarök és tündér-nap, aznap,
hogy nagy szél támadt
És havazott, és a városok kristállyá fagytak, aznap,
Hogy a növények kihaltak, a műanyag elbomlott, aznap, hogy
A komputerek átálltak, a képernyők
parancsoltak nekünk, aznap, hogy
Az angyalok részegen és kábán támolyogtak ki a bárokból,
És London összes harangja megszólalt, aznap, hogy
Az állatok asszírul szóltak hozzánk, a jeti napon,
A lobogó köpenyek és az Időgép
eljövetelének napján
Te észre sem vettél semmit, mert
a szobádban ültél, nem csináltál semmit,
nem is olvastál, nem igazán, csak
a telefont nézted,
hogy hívlak-e.

Pék Zoltán fordítása

És itt az angol eredeti illusztrálva (köszi, Dami!)

ha félreértetted volna félszeg megjegyzésem

2009-01-23T18:08:00.003+01:00

Kedves arcú, pici lány, nem gúnyolódni akartam a hősiességeden. Tényleg nagyra becsülöm, hogy 53 kilósan is teljes véradagot adtál, még el is ájultál bele (hány 90 kiló csupa izom szép szál legényt ismerek, aki nem teszi meg...).

Brno, Brünn, Berén

2008-12-29T23:06:00.002+01:00

Jártunk ma jó barátokkal Brnóban, a mínusz 6-8 fokokban... Sikerült még a legelején lemerülnie a fényképezőmnek, úgyhogy legalább nem kellett félpercenként kattintgatnom...

Bár Brünn elvileg nagyváros, nagyon ügyesen elszigetelték a történelmi városmagot az átmenő forgalomtól, dugót, szmogot sehol sem láttunk, de autóbuszokat sem, mert mindenki a (durván nyomuló), különböző színű villamosokkal közlekedett. Érdekes egyvelege a város a középkori maradványoknak és a modern, néha szocreálos épületeknek, de hát ez szokvány k-európai jelenség. Érdekesség: a gyalogos jelzőlámpáknál nem villog a zöld, hanem egyből piros lesz... viszont az autóknak kb. ugyanaddig piros van még, mint ameddig nálunk a zöld villogna... szóval ez picit erősebb jelzés a gyalogosok felé, hogy ne induljanak el, mint a villogó zöld nálunk

Az emberek kedvesek voltak, de legalább is nem kedvetlenek, pedig ugye mi sima hétköznap jártunk köztük, viszont angolul nem nagyon beszélnek, még az éttermekben/üzletekben sem; sőt, az sem divat, hogy angolul (akár németül) kiírnának bármit, majdnem kézzel-lábbal kommunikálva kellett az ebédet levezényelnünk.

A sör annyira olcsó volt (100-110 forint korsója), hogy először azt hittem, 10× ennyibe kerül...

Egy pár órás hirtelen jött kiruccanás volt, remélem egyszer kijutok akkor is, ha nem röpködnek a mínuszok, és nem a túlélésért kell megküzdeni :)

jártam-keltem

2008-12-13T20:38:00.004+01:00

Ritkán látok a mo-i keresztény egyházaktól kreatív húzásokat, de nekem ez nagyon bejött (Deák téri ev. templom):

Ezt egy BKV-s kapcsolószekrényen találtam:

Ezt meg egy Burger Kingben:

Városligeti Műjégpálya

2008-12-12T09:13:00.000+01:00

Újra siklani öt év után... kezdetben az egyensúlyért küzdve, aztán a sebességért, majd a technikáért... utolérhetetlen élmény, még akkor is, ha most a talpamtól fölfelé minden izmomat érzem. :)

Ja, és életemben talán most korcsolyáztam negyedszer.

Friends

2008-12-05T16:07:00.001+01:00

It's my life: XKCD: Friends

„…az emberi kapcsolatok nagyon furcsák, már hogy egyszer csak együtt vagyok valakivel, aki után hosszú évekig sóvárogtam, együtt eszem, együtt alszom, együtt élek vele, szeretem őt, szerelmes vagyok belé kétségbeesetten, vele és csak vele szeretkezem, esténként beszélgetünk, néha elmegyünk ide-oda, aztán hirtelen csak mert ő úgy gondolja, az egésznek vége, hirtelen tényleg vége…” (Spiegelmann Laura: Édeskevés)

Dzseki-chan

2008-12-02T20:03:00.003+01:00

Tesóméknak „nőtt” egy nyolc ~~hónapos~~ hetes beagle kanjuk. Úgy hívják, Jackie Chan, de ha nagyon rossz lesz, akkor csak dzseki marad…

Képek még itt

Samsungot de

2008-11-28T21:02:00.000+01:00

1680×1050-ben szép az élet :)

(Samsung SyncMaster 2043BW)

Philipset ne

2008-11-22T10:13:00.000+01:00

Ez a két felirat váltakozik 5 másodpercenként a kijelzőn, az őrületbe kergetve:

Persze a garancia 1 éve lejárt, a fórumok szerint gyakran előfordul, ki kell forrasztani az OSD menügombot, esetleg kipucolni a panelt. A következő monitorom nem Philips lesz értelemszerűen...

gy.k.

2008-11-10T15:17:00.001+01:00

Eddig is volt aki gyökérnek tartott, de most már kezeltek is miatta...

ünnepek

2008-10-27T21:11:00.003+01:00

Keresztlányom 15 lett, a kisebbiknek meg a névnapját tartottuk (ő is 13). Kicsit elgondolkoztam; nekik már ott a mobil, MSN-en kérik el a kirándulás fotóit, óra közben nem leveleket írogatnak hanem SMS-t... amikor még én voltam 13 éves, 1991-ben, örültem ha 500 méteres körzetben volt egy telefonfülke, nemhogy mobil vagy azonnali üzenetküldés, különben is egy cipősdobozban laktunk. Mennyire más világ!

Valami vérzik Dániában

2008-10-21T06:30:00.000+02:00

Megnéztük tegnap a Zöld henteseket. Önfeledten nevettem rajta – mint horrorkomédián. Nem vagyok hajlandó tudomást venni olyan sugallatokról, hogy a dánok (is) pszichopaták, árvák, gyilkosok, betegek mind. Hadd érezzem már néha jól magam :)

határozottan

2008-10-19T16:57:00.003+02:00

Bővítettem a határozóim gyűjteményét, most már gyógynövényekről, vadvirágokról, réten növő gombákról és Kárpát-medencében élő pókokról is tudok lexikoncikkeket rittyenteni. :)

Na és megvettem a Dexter-sorozat harmadik részét, hogy settenkedve lopakodó örüljön, és végre Neil Gaiman: Sosehol-ját is.

új „Eleven Hold”-klip

2008-10-17T18:25:00.003+02:00

Identitásom fontos részét képezi, hogy egy időben sok barátommal együtt az Eleven Hold nevű zenekarért lelkesedtünk. Mivel ők már bő másfél éve nem léteznek, a régi társaság magja és néhány új kedves ember forgatott egy klipet a Margitszigeten, az ő egyik számukból*.

Én azt hiszem, van olyan jó, mint a hivatalos klip, sőt! :)

* (nászajándékként, de ez egy másik történet)

Potala palota

2008-10-16T04:56:00.001+02:00

Tegnap teáztunk a Potalában egy rég nem látott kedves ex-kollegával. Biztos a tea hatása (pedig csak Irish Cream volt), de éjszaka annyi hülyeséget álmodtam össze. Még az egyszerűbbek között volt az, hogy tűz ütött ki, és a tűzoltóbrigád femtoszekundumos célzott lézerimpulzusokkal hűtötte a füstöt. :)
Volt pedig még csomó más is, csak nem emlékszem.
Ja és fél 2-kor arra ébredtem, hogy SMS jött, a Google levonta a tárhelybővítés éves díját... lehet hogy ezért álmodtam össze-vissza :)

(vagy attól, hogy Philip K. Dick: A galaktikus cserépgyógyász c. könyvét olvasom...)

A nyomozó

2008-10-13T10:08:00.001+02:00

Tegnap láttam Gigor (Galambos) Attila filmjét, A nyomozó-t. Ritka az olyan magyar közönségfilm, amire nem kidobott pénz jegyet venni, és A nyomozó ezek közé tartozott.Van forgatókönyv, jók az akciójelenetek, hihetők a párbeszédek: nézzétek meg!

Utána Gigor Attilával és Anger Zsolttal beszélgettünk (rendező és főszereplő). Múltkor a Sátántangón meg ott volt Tarr Béla. Lehet hogy másként már nem is fogok moziba járni? :)

bb

2008-09-29T11:14:00.000+02:00

Három nap Bernecebaráti, Öregerdő turistaház, erdő-mező-foci-go-pingpong-drégelyvár, mert ilyen is kell. Napsütés, friss levegő, kalandok (ahogy stoppolva tudtunk csak kimenekülni Drégelypalánkról, hogy elérjük a buszunkat hazafelé), gyakrabban is lehetne ilyet. Vérző szívvel hagytam ki a wikiegyesületi alakuló ülést, de fontosabb volt most, hogy pár napra kiszakadjak a napi rutinból.

Dióverés

2008-09-22T14:36:00.000+02:00

Ma volt a napja, hogy leverjük a telek sarkaiban, illetve az utcán növő négy diófáról a diót. Persze nagy része apró szemű, kukacos, megy télire a madaraknak, de nem is ez a poén, hanem a fára mászás. Élménydús kihívás felmászni a diófákra, közben egy arra teljesen alkalmatlan, hosszú lécekből összeeszkábált célszerszámmal nagyokat ütni az ágakra, ügyelve nem csak arra, hogy le ne essek, hanem arra is, nehogy a szomszéd telkekre essenek a termések. :)

homeopátia pro és kontra updated 2

2008-09-19T16:19:00.001+02:00

Megjelent a Magyar Narancsban két interjú, egy homeopatával és egy biológussal. Érdemes elolvasni, összevetni, mérlegelni.

http://www.mellekhatas.hu/index.php?p=news&act=show&cid=4297

http://www.mellekhatas.hu/index.php?p=news&act=show&cid=4458

(de ide is átmásoltam, ha a linkek később nem lennének elérhetők)

és itt a Magyar Homeopata Orvosi egyesület elnökének olvasói levele is:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=17035

Békáék is írtak erről, de azt nem másolom be, csak linkelek: http://beka.blog.hu/2008/09/15/meg_a_semmi_sem_kell

Aztán még jött egy érdekes olvasói levél egy igazságügyi vegyész szakértőtől, továbbá Hraskó Gábor reagálása az olvasói levelekre. (2008-10-08)

„A betegség a szabadság korlátozása”

A magyarországi homeopátia egyik elismert tekintélye Bóna László író, homeopátiás tanácsadó, aki számos könyvében a homeopátiát nem csak gyógyító erőként, de filozófiaként és életmódként is láttatja.

Magyar Narancs: A homeopátiás szerekben többnyire nem mutatható ki a hatóanyag jelenléte. Ezért mondják sokan, hogy pusztán placebohatásról van szó.

Bóna László: Valóságismereti kérdés, hogy mi az anyag és meddig terjed. Vajon mennyi az anyag és mennyi a nem anyag a sugárzásban, a mágnesességben, az elektromosságban? A homeopátiás szerek készítése során egy anyagot több fázisban hígítunk és összerázunk, amitől valamilyen megváltozott tulajdonsága lesz. Különböző informatikai, kibernetikai, mikrobiológiai vagy ezoterikus elméletek próbálják magyarázni, mi történik az anyaggal, ha az észlelésünk határán túlra hígítjuk. Samuel Hahnemann, a homeopátia megalapítója szerint lehet, hogy halmazállapotot vált, azaz talán a szilárd, folyékony, légnemű után létezik egy sugárzó halmazállapot is.

MN: Bár Hahnemann sikeresen gyógyította a tífuszt, a hagyományos orvoslás azóta is kételkedik a homeopátiában. Mi bizonyítja, hogy hat?

BL: A homeopátia kétszáz éve létezik gyógymódként, gyógyult esetek milliói és számos tudományos bizonyíték igazolja hatását. Hahnemann materialistább volt a materialistáknál. Az akkori gyógyászattal szemben ő – nem hipotéziseket állított fel, hanem kizárólag empirikus úton járt el. Saját magán és környezetén vizsgálta a mérgezéses tüneteket. Beadta a mérgeket, és lejegyezte a fellépő tüneteket. És a Hippokratésznál is fellelhető törvényt alkalmazta, miszerint nemcsak ellentétes elven, de a hasonlóság elvén is lehet gyógyítani. A növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok egészséges embereknek beadva speciális tüneteket váltanak ki, amelyek képesek meggyógyítani a hasonló állapotban lévő beteget. Hahnemann döbbenten tapasztalta, hogy minél jobban hígítja a mérgeket, annál gyorsabb, tartósabb és kevesebb mellékhatással járó eredményt ér el a beteg gyógyulásában.

MN: Miben tér el a homeopátia a hagyományos orvoslástól?

BL: A homeopátia két nagy vívmányt hozott az európai orvoslás életébe: az individuális gyógyítást és a totalitást. A tünetek mellett a beteg életének, egyéniségének egészére figyel. Nem azt nézi, hogy valaki náthás, influenzája van, hanem azt, hogy mitől más az ő náthája, influenzája, mint a többieké. Ez a fajta egyénre szabott megközelítés nehezen kivitelezhető a közegészségügyben. A gyógyászat ma hadiiparra, logisztikára épül; tömegeket kell gyógyítani, minél gyorsabban és egyformábban.

MN: Hiányoznak a meggyőző tudományos érvek a homeopátia mellett, kevés átfogó tanulmány igazolja a hatását.

BL: Az individuális gyógyítás mérésénél már az elején kutatás-módszertani problémába ütközünk: hogy lehet olyan módszertant kidolgozni, ami individuális hatásokat tud mérni. Kérdés az is, milyen hatóidőt veszünk górcső alá: egy antibiotikum gyorsan elnyomja a tüneteket, de hogy később az a betegség milyen formában, milyen mellékhatásokkal tér vissza, azt már nem vizsgálják. Ha elnyomunk egy bőrproblémát, és a betegnek évek múlva tüdőbaja lesz, nem hozzuk össze a kettőt, mert a bőrgyógyász jól végezte a dolgát, a tüdőgyógyász pedig nem a bőrbajok elkenéséből eredezteti a problémát. Az antibiotikum gyors javulást, míg a homeopátiás szer átmeneti rosszabbodást idézhet elő.

MN: Mitől betegszünk meg? Mennyiben más a betegség a homeopata, mint a hagyományos orvos számára?

BL: A betegség a lélek fontos öngyógyító törekvése, amire a homeopata az egész ember sorsába ágyazva tekint. Feltérképezi az ember életútját, mert a betegség ezen az úton egy megoldatlan élettémát rejt. Minden sorsnak van egy alaptémája, vagy alaptémák összefüggésrendszere, amely az illető alkatából következik. A homeopata nem pusztán a külső fizikai problémára figyel, hisz a betegség csak jelzi, hogy az ember életében egy elakadás van. A mai gondolkodás szerint, ha valaki nem tud járni, majd járatja a gép, ha valamely szerve meghibásodik, kicserélik, ha a szülése elakad, megoldják helyette, és kiszedik a gyermeket. A tudati problémákra a tudomány külső válaszokat ad. A homeopata ezzel szemben nem elnyomja a problémát, hanem a szervezet öngyógyítását segíti.

MN: Mi történik, ha felkeresünk egy homeopatát?

BL: Az ember akkor fordul homeopatához, ha meg akarja érteni a tüneteit, mert azok sürgetően térnek vissza, és egyre nagyobb fájdalmat okoznak. A homeopata a konkrét fizikai fájdalmon vagy diagnosztizált bajon keresztül jut közel azokhoz az erőkhöz, amelyek az egyén életét alakítják. A fájdalom nagy energia, erő, amikor erről beszéltetjük a beteget, próbálunk a lehető legmélyebbre leásni; hol, mikor, hogy érzi, mikor érezte először. Mindez elvezet életének azon fordulópontjaiig, amikor az élete más, pozitív vagy negatív irányt vett. Ha ezeket a pontokat összekötjük, kialakul egy vezérmotívum, egy nagyon fontos történet, amelynek ő sincs mindig tudatában. Egy élettéma, amelyet születésétől fogva ír, és ami időről időre valamilyen betegség formájában jelentkezik.

MN: Ha valakinek gerincsérve van, és az orvosok megműtenék, mit javasol?

BL: Ha kiigazítunk egy hajlott hátat, az jó lehet, egészen addig, amíg az a mentális program, hogy az illető óriási terhet cipel, vagy hogy mindenki rárakja a terhét, újra meg nem görbíti a gerincét. A magatartásmodell, a mentális minták tehát továbbra is lenyomatot fognak hagyni a testen. Az ok, amitől a sérv keletkezett, továbbra is fennáll. Ha van egy daganatos betegség, ami létfontosságú szervet érint, a műtéttel megmentjük a beteget, de amitől a betegség keletkezett, azt nem szüntetjük meg. Senkit sem beszélnék le a műtétről, ahogy ha hormon vagy vitamin hiányzik a szervezetből, azt nyilvánvalóan pótolni kell. Aki operál, az nagyon fontos dolgot csinál, hiszen ha van egy szálka a köröm alatt, nem információt adunk, hanem eltávolítjuk. Az a baj, ha azok, akik átlátják az anyagi és az informatikai működést, összevesznek, nem pedig egymást kiegészítve dolgoznak.

MN: Ha az alapbaj meggyógyul, felbukkannak-e egyéb tünetek, betegségek?

BL: Aki először eljön, az olyan, mintha egy fényképet adna magáról, de „fotóalbum” ebből csak később alakul ki. Ami látszik, azt tudjuk gyógyítani, de gyakran kiderül, hogy olyan problémák is vannak, amelyekről a beteg nem tud, amelyek csak a felső réteg letisztításával jönnek elő. Az erős fájdalom beszűkít: az ember ilyenkor semmi mással nem tud törődni, mint hogy a fájdalom szűnjön meg. Ha megszűnt, sokkal szabadabban lehet foglalkozni a valódi problémával.

MN: Mi van, ha a homeopata mellényúl? Van-e rossz szer?

BL: Téveszme, hogy van jó szer, ami a beteget meggyógyítja. Ez egy terápiás folyamat; a homeopata akkor jó, ha nincs saját elve, hogy mitől lesz jobb a beteg élete, hanem csak visszatükröz. Összehoz egy randevút a beteg és az általa ismert anyagok között a hasonlóság alapján. Tévedhet a feltáró folyamatban, de a tévedés is hozzásegítheti az igazsághoz.

MN: Hol vannak a homeopátia határai? Mi a helyzet a daganatos betegségekkel?

BL: A homeopátia szemléletéből következik, hogy nem diagnózisokra ad szert, azaz nem lehet megkérdezni, tudja-e gyógyítani a rákot, mert nem rákot gyógyít, hanem egy embert, akinek mellesleg daganatos betegsége van. A hivatalos orvoslás halmazokat hoz létre, hogy ezek daganatos betegek, azok HIV-pozitívak. A homeopátia ezzel szemben az ember egészét tudja gyógyítani, de nem a betegségeket.

MN: Mi a gyógyulás?

BL: A beteg visszakapja szabadságát, képes lesz azon dolgok megtételére, amelyeket a betegség miatt nem tett meg. A sérves beteg bizonyos dolgokba eleve bele se kezd, mert úgy véli, neki az már nem való. Az egészség képesség arra, hogy ismét megbetegedjen, újabb és újabb olyan problémái legyenek, amelyek előreviszik. Az egészség mindig egy magasabb szinten helyreállított egység, a betegség ennek a megbomlása, amely arra készteti a beteget, hogy újabb szinten újabb egységet állítson elő.

MN: De jó-e, ha a szer megváltoztatja valakinek az életét, rádöbbenti lefojtott dolgokra?

BL: A homeopátiás szer csupán egy információ, ami ha elég hasonló az egyén saját energiájához, akkor semmi mást nem csinál, mint energiát ad, amit az ember arra fordít, amire szeretne, sokszor arra, amit eddig nem mert megtenni. Ha valaki boldog kapcsolatban él, nem fog szakítani a szer hatására. A betegség korlátozás, a tünetek ezt a szabadságvesztett állapotot jelzik. Ha jó egy szer, akkor hatására felelős leszek döntéseimért, nem a félelmeim hatása alatt döntök.

MN: Ön homeopátiás párterápiát is tart. Ez miből áll?

BL: Az elmúlt nyolc évben mérhetetlen esettömeggel találkoztam; napi nyolc-tíz beteg részletes élettörténetéből egy sorskatalógus áll össze. Önkéntelenül elemelkedik az ember a konkrét fizikai bajoktól, és élettörténeteket lát egymáshoz hasonlónak, sorsmodelleket, visszatérő történéseket fedez fel. A párterápia ugyanazon a gondolaton alapul, mint a homeopátiás anamnézis. A két ember közös problémáját nézzük, azt keressük, miben látszik a krízis. Miközben a két fél érzésekként és gondolatokként interpretálja, valójában testi történések zajlanak le bennük: összeszorul a gyomruk, majdnem elájulnak, nem kapnak levegőt. Nem az egymásról alkotott hiedelmek és téveszmék síkján oldjuk meg a problémákat, hanem a fizikai történéseket ismerjük fel, és megnézzük, mikor, hogyan jelentkezett ez korábban. Ha megértik, hogy a másik milyen fizikai állapotba kerül egy krízishelyzetben, akkor azt is megértik, hogy mindez nem a kapcsolat során alakult ki, hanem hozott dolog. Korábbi történések következménye, amit a legjobban ebben a kapcsolatban élnek meg. Egyéni terápián ugyanígy kell a betegnek megértenie, hogy a daganatot ő növesztette, nem pedig rátelepedett.

MN: A hagyományos orvoslás távol tartja magát a homeopátiától. Miért?

BL: Rengeteg orvos, gyógyszerész érdeklődik homeopátiás tanfolyamok iránt, egyre több gyógyszertár tart ilyen szereket. Az arnica Yvontanát (főleg sebgyógyulásra, törésre, rándulbsra adott szer – V. Sz.) szülészeti osztályokon, mentőhelikoptereken is alkalmazzák. Az EU-tagállamok közül Magyarország azon kevesek közé tartozik, ahol orvosi diplomához, szakvizsgához kötik a homeopátiás orvoslást. Kossuth és Széchenyi idején virágzott a hazai homeopátia, egyetemi tanszék, homeopátiás kórházak működtek. Az önkényuralmi rendszerek kiiktatták, Rákosi burzsoá tudománynak hívta. Még a Szovjetunióban is előbb lett az egyetemi oktatás része, mint Magyarországon, ahol csak lassan fogadta be a hivatalos tudomány.

MN: Ön nem orvos. Hogyan gyógyíthat mégis?

BL: Szükséges, hogy azok a betegek, akik hozzám fordulnak, más hivatalos vagy alternatív orvosi ellátásban is részesüljenek. Én a homeopátiát mint filozófiát, világszemléletet használom, hogy ezzel a sajátos látásmóddal hozzásegítsem a betegeket a sorsukat vezérlő valóságos erők megértéséhez. Hogy ez elég-e ahhoz, hogy felépüljenek egy súlyos betegségből, ahhoz kell a betegek akarata, kitartása is. Számomra a homeopátia nem pusztán gyógymód, hanem gondolkodásmód. Hogy a hasonló a hasonlóra hat, az olyan természeti törvény, amelyet alkalmaz például a divat vagy a reklám is. Nem egy ócska bankba visszük a pénzünket, még ha az takarékosan bánik is a külsőségekkel, hanem a legpompásabba, mert érezzük, hogy a pénz pénzt vonz. Fontosnak találom a homeopátiás gondolkodás kiterjesztését a pedagógiától kezdve a művészi alkotáson át a csoportterápiáig.

MN: Az Alternatív Cirkusziskolában színészek tréningezésére használja a homeopátiát.

BL: Az Alternatív Cirkusziskola civileket, nem képzett artistákat tanít arra, hogy a cirkuszt mint művészi kifejezőeszközt, mint ősi jelképekbe rejtett erőt használják. A mozgáson és különféle szituációs gyakorlatokon keresztül megismerjük egymásnak azt a fajta energiarendszerét, ami egyéni mozgását, testtartását, alkatát, sorsát alakítja. Kezdetben a színész ösztönösen vonzódik egyfajta mozgáshoz, egy cirkuszi eszközhöz; erről beszélgetni kezdünk a mozgáson keresztül. Rájövünk, melyek azok az erők, amelyek vonzzák a színészt, mi az a testi érzet, ami érdekli. Így jutunk el a saját életünket uraló archetipikus erőfajtákhoz.

(Magyar Narancs – Varró Szilvia)

Felhígított tudomány – vita a homeopátiáról

Korábban szemléztük a Magyar Narancs Bóna László homeopata tanácsadóval készített interjúját. Ezúttal a lapban megjelent, Hraskó Gábor biológus arra reagáló írását is közreadjuk.

Két hete e hasábokon interjút olvashattunk Bóna László homeopata tanácsadóval („A betegség a szabadság korlátozása”, Magyar Narancs, augusztus 21.). A cikk a tudomány és a gyógyászat alapelveinek totális félreértésén alapul, a homeopátia képességeiről pedig messze túlzottan optimista képet fest.
A bizonyítékokon alapuló tudományos orvoslás és a homeopátia szinte egy időben, egyazon kihívásra adott válaszként alakult ki a 19. század elején. Az érvágással, hánytatással, purgálással, mérgekkel kezelt pácienseknek valami drasztikusan új dologra volt szükségük.

Az egyik irányzat kritikusan kutatni kezdte a betegségek tényleges okait. A kezelések hatékonyságának és káros mellékhatásainak vizsgálatára bevezették a szubjektív véleménytől kevésbé befolyásolt klinikai teszteket, a gyógyítás elméletét pedig összehangolták a fizikai világról alkotott – addigra már szép számban felhalmozódott – ismeretekkel. A másik vonalon a homeopátia feltalálója – Samuel Hahnemann orvos – szintén őszintén kikelt a századforduló drasztikus „gyógymódjaival” szemben. Ő azonban nem a mágiát küszöbölte ki a gyógyászatból, hanem a drasztikusságot. Így született meg a máig is a 18. század spirituális világképén, az életerő, a miazma tanán alapuló „szelíd” gyógymód, a homeopátia.

A tudományos orvoslás megszületését olyan elvek fémjelzik, mint Semmelweis Ignác (1840–50-es évek: a gyermekágyi láz megelőzése); Robert Koch (1877: a lépfenebacilus felfedezése, 1882: a tüdőbajbacilus és 1883: a kolerabacilus felfedezése); Louis Pasteur (1861: az abiogenezis elmélete – „a kórokozók élettelen anyagból születnek” – cáfolata, 1870–1890: a lépfene, a kolera, a veszettség elleni immunizálás). E tudósok társaikkal együtt emberek tíz-, de inkább százmillióinak életét mentették meg. A várható életkor évtizedekkel nőtt meg. Az orvostudomány átvette a fizika, a kémia, a biológia tudományos módszertanát, és ez lehetővé tette, hogy folyamatosan fejlődjön, a hibák korrigálhatók legyenek, és a módszerek ne váljanak dogmává.

Mindezzel gyökeresen ellentétesen a homeopátia szakirodalma az alapító Hahnemannon kívül senkit sem sorol fel, aki ténylegesen hozzátett volna az elmélethez, vagy korrigált volna rajta valamit. A kétszáz évvel ezelőtt élt Hahnemann ma is mindenfajta felkészülés nélkül kitűnő eredménnyel menne át egy homeopátiavizsgán, miközben Koch vagy Pasteur nagy valószínűséggel már az alapokon elvérezne egy orvosi zárthelyin az azóta összegyűlt új ismeretek miatt.

Hatás és hatásmechanizmus

A tudományos kutatás a hipotéziseket két oldalról közelíti meg. Az első kérdése az: létezik-e egyáltalán a feltételezett jelenség? A második pedig: hogyan magyarázható a jelenség, mi a hatásmechanizmus?

Mindkét fontos kérdés alkalmazandó az orvostudományban is. Hatásos-e egy kezelés, és vajon hogyan hat? Kis egyszerűsítéssel a válaszok négy kombinációja lehetséges.

1. A kezelés hatásossága kérdéses, és nincs elfogadható hatásmechanizmus.
2. A kezelés hatásos, de nem ismerjük a hatásmechanizmust.
3. A kezelés hatásossága kérdéses vagy nem meggyőzően dokumentált, pedig van jó elképzelés a hatásmechanizmusról.
4. A kezelés hatásos, és ismerjük a hatásmechanizmust.

A 19. század előtti orvoslás jó része az első kategóriába tartozott. A kontrollcsoportot alkalmazó, precíz tesztek bevezetésével a 19. századtól kialakult a bizonyítékokon alapuló orvoslás (evidence-based medicine). Felismerték, hogy a hatékony kezelések magukban hordozzák a káros mellékhatások lehetőségét is. Praktikusan nincs mellékhatásoktól mentes megoldás – sőt, ökölszabályként levonhatjuk azt a következtetést, miszerint aminek bizonyos körülmények közt nincs káros mellékhatása, annak nagy valószínűséggel pozitív hatása sincs. Ez egyre inkább szükségessé teszi, hogy a hatásmechanizmust is ismerjék a kutatók, hiszen így nyílik meg a lehetőség a nem kívánt mellékhatások kiküszöbölésére, elkerülésére. A csak a tesztek fontosságát hangsúlyozó, bizonyítékokon alapuló orvoslás így válik lassanként tudományos orvoslássá (science-based medicine); ez a 4. válasz a felsorolásban.

Nem kétséges, hogy még ma is használnak olyan kezeléseket, amelyek tényleges hatékonyságáról nem rendelkezünk kielégítő bizonyítékkal – jóllehet a hatásmechanizmusról felvázolt kép nem áll ellentétben a tudományos ismereteinkkel (ez a 3. válasz). Ezek megkérdőjelezése és felülvizsgálata szükséges, és az orvosi szaklapok tanúsága szerint folyamatban is van. A tudomány korrekciós mechanizmusa jól-rosszul, de működik.

Meggyőződésem szerint a homeopátia viszont 200 éve nem tudott kitörni az első kategóriából: se a hatásmechanizmus kérdésében, se a hatékonyság igazolásában nem történt előrelépés.

A homeopátia alapelvei

A homeopátia elveit Hahnemann fektette le, és azóta semmit sem változtak. Ezek a következők.

1. Egy szer, amely egészséges emberen bizonyos tüneteket okoz, hígított változatban a hasonló tünetekkel rendelkező beteget meggyógyítja. Ez a hasonlóság elve (similia similimbus curentur = hasonlóval gyógyítani).
2. A szerek hatása a hígítással nő. Ez a hígítási elv.
3. A szerek hatékonysága nő, amennyiben a hígítási lépések során az oldatot hevesen összerázzuk. Ez a potenciálás.

A hasonlósági elv semmilyen ismert természeti törvényből nem vezethető le, nem is tűnik logikusnak; ez csak kísérletezéssel lehetne igazolható. Ilyen kísérletek nem történtek.

A hígítási elv direkt módon ellentétben áll a már sokszor igazolt és jól megértett dózishatással. Eszerint egy szer hatása annál nagyobb, minél nagyobb mennyiségben adagoljuk. A dózishatás az orvostudományon kívül az élet számos területén érvényesül. Nem szimpla lineáris összefüggésről van szó, de a ritka, speciális fordított összefüggések mindig komoly magyarázatért kiáltanak – és ezeket az eltéréseket gondos kutatással rendszerint meg is lehet magyarázni. Ilyen magyarázat a homeopátiás szerek esetén nem született, de ettől függetlenül magát a hatást sem lehetett hitelt érdemlően igazolni: vagyis azt, hogy tényleg nő-e a hatékonyság a hígítással.

A potenciálás hatékonyságnövelő hatására sincs semmilyen elfogadható elmélet, és itt sem lehetett magát a hatást kísérletileg bemutatni.

Le kell szögeznem, hogy ezek az elvek (főleg a hígítási elv) annyira ellentétesek a természetről eddig alkotott képünkkel, hogy a bizonyítékoknak nagyon meggyőzőeknek (egyértelműnek és megismételhetőnek) kellene lenniük, hogy ne esetleges kísérleti hibára vagy az eredmények félreértelmezésére gondoljunk. Tehát az irodalomban itt-ott fellelhető, nem megismételt vagy a független ismétlés során megbukott kísérletek közel sem elegendőek egy ilyen hihetetlen elmélet igazolására. Temérdek jól megalapozott negatív kísérleti eredmény áll itt szemben egy-két haloványan pozitívnak tűnő esettel. Nem lehet csupán ez utóbbiakat emlegetni a homeopátia tankönyveiben, reklámanyagaiban.

A homeopátiás szerek jó részénél a hígítás magas foka miatt a készítmény valószínűleg egyetlen molekulát sem tartalmaz már az eredeti anyagból. Emlegetik itt a „víz memóriáját”, „rezgéseket”, „vibrációkat” – de valódi magyarázat nincs. Ráadásul a szerek jó részét nem is folyadékban, hanem tejcukorgolyócskák formájában forgalmazzák. Ilyenkor a rezgés (vibráció, memória) átmegy a cukorba? Erről még annyit sem lehet olvasni, mint a víz memóriájáról.

Ha egy készítménynek még ilyen hígítási fok esetén is lenne specifikus – az eredeti anyagra jellemző – hatása, az a tudomány szempontjából rendkívüli felfedezés lenne. Sok homeopata úgy gondolja, hogy ez összeomlasztaná a mai tudományt, ezért „ellenkeznek” a tudósok. Ez nincs így! Egy ilyen felfedezés nem tenné semmissé az eddigi eredményeket (nem válna hirtelen hatástalanná az inzulin, a különféle vakcinák, a veseátültetés stb.), de hihetetlen új távlatokat nyithatna meg – nemcsak az orvostudomány, de az egész tudományos világ számára.

Szokás hivatkozni arra, hogy a legyengített kórokozóval (antigén) történő immunizálás is „hasonlóval” kezel, ráadásul ez is a szervezet védekező rendszerén keresztül fejti ki hatását. Azonban ez roppant felszínes hasonlat, amely cáfolatként üt vissza a homeopátiára. A vakcináció esetében a szer nincs „túlhígítva”, tartalmaz hatóanyagot; az immunrendszer reakciója – a B-sejtek számának, az antitestek mennyiségének változása – pedig egyértelműen mérhető. A dózishatás is érvényes rá: több antigén nagyobb immunreakcióhoz vezet. A homeopátiás kezelésre mindez nem igaz. Valójában nincs hatóanyag a szerben, és az immunrendszer válasza sem mérhető.

A tudományos közösség tehát ma úgy látja, hogy a homeopátia elméleti elvei nemhogy nem bizonyítottak, de szemben is állnak jól megalapozott, kísérletileg nap mint nap újra igazolt ismereteinkkel. Az is látszik, hogy nem finomodott, nem tökéletesedett – egyáltalán semmit sem változott – az elmúlt két évszázad alatt. Ez is arra utal, hogy a homeopátia elmélete nem tudományos elmélet, sokkal inkább valamiféle dogmához hasonlítható.

De legalább működik-e?

Sokak szerint igen. Honnan tudják? Onnan, hogy testvérük, barátjuk megpróbálta, és bevált. A homeopata pedig onnan tudja, hogy sikerélménye van a gyógyítás során, hogy páciensei meggyógyulnak.

De vajon mit jelent mindez? Azt, hogy az erős napsütés által leégetett bőrünk attól a kávéskanálnyi vízben feloldott 3 tejcukorgolyócskától gyógyult meg, amelyet a mézelő méh összenyomott, alkoholban feloldott testének 15 lépésben száz-százszorosára hígított és mindannyiszor megrázott, a méhecske egyetlen molekuláját sem tartalmazó oldatával fröcsköltek meg (Apis 15CH)? A homeopaták szerint igen. Nem ugyanez lett volna az eredmény, ha a pézsmakacsa szívének és májának alkoholos kivonatát 200 lépésben száz-százszorosára hígítottuk volna (10–400-szoros hígítás!), és az azzal megfröcskölt tejcukorgolyócska (Oscillococcinum 200CH) vizes oldatát ittuk volna? A homeopaták szerint nem, mert ez utóbbi szerintük az influenza tüneteit enyhíti. Vagy ha a holdfogyatkozás fényével megvilágított alkoholt hígítjuk ugyanennyire (Lunar eclipse 200CH), esetleg a berlini fal maradványából feloldott hasonló készítményt? Nem, ez utóbbi állítólag a szorongást, az elhagyatottság-érzést szünteti meg.

Netán a leégett bőr magától gyógyult meg, vagy a patikában kapott spray-től, amit a napozó ráfújt, csak elfelejtette megemlíteni?

A tudomány általában nem fogadja el végső igazolásként az anekdotikus beszámolókat, amelyek pedig a homeopátia alapvető „bizonyítékaként” szerepelnek. Azért nem, mert rendre kiderül, hogy e beszámolók megbízhatatlanok. Személyes esetek alapján nem lehet eldönteni, hogy véletlen egybeesésről vagy oksági összefüggésről van-e szó. A szer szedésének hatására vagy csupán közben múltak-e el a tünetek? Ezért is állok értetlenül komoly emberek javaslata előtt: „miért nem próbálod ki magad is, akkor majd el tudnád dönteni, hogy hatásos-e, vagy sem?” Ez értelmetlen! Ha az én esetemben nem múlnak el a migrénes tüneteim az ajánlott szertől, akkor az mindig azt jelentené, hogy a szer hatástalan? Vagy ha elmúlnak, akkor azt, hogy a szer maga okozta ezt? És mit jelentene ez számomra az egész homeopátia megítélése szempontjából?

Egy gyógyszerként használt szer hatékonyságának eldöntésére csak a kontrollált, randomizált tesztek alkalmasak. Sokan azt bizonygatják, hogy ez a redukcionista megközelítés nem alkalmas a holisztikus és minden embert egyedinek tekintő homeopátia (és egyéb alternatív eljárások) vizsgálatára. A másik ellenvetés szerint a tudomány csak a materiális világot képes vizsgálni, a homeopátia pedig energiákkal, az életerővel, a szellemmel operál. Ez azonban butaság, esetleg a képzelőerő hiányára utal, netán szimpla sunnyogás.

A tesztek lényege csak ennyi: valaki valamit állít, és azt le kell ellenőrizni. Ha a homeopátia annyira egyedi, hogy nincs két egyforma eset, akkor vajon milyen tapasztalat alapján tudja kiválasztani a megfelelő szert a homeopata? Milyen tapasztalatok alapján készülnek a homeopátia szakkönyvei, ha nem lehet általánosítani?
A hasonlósági alapelv használatához szükséges, hogy a szert először egészséges embernek adják, aki majd beszámol arról, hogy rajta milyen tüneteket okozott. Eszerint ha több embernek adják a szert, akkor hasonló tünetekről számolnának be. Hol vannak erről a meggyőző tesztek?

A megfelelő szer felírása során a homeopata részletesen kikérdezi a pácienst, majd a páciens válaszai alapján választja ki a szert. Több homeopata vajon általában ugyanazt a szert választaná ki?

A homeopaták szerint szereik a szervezet védekező rendszerének serkentése révén hatnak. Ma már sokat tudunk e rendszerekről. Az állapotukban bekövetkezett változások nyomon követhetők – ezt az immunrendszert befolyásoló „konvencionális” szerek esetében rendszeresen vizsgálják is. Hol vannak a bizonyítékok a homeopatikus szerekről?

Továbbá. Vajon a teljes homeopátiás kezelést felölelő, nem egy betegségre vagy egy szerre koncentráló kísérlet során kimutatható lenne-e a különbség a ténylegesen homeopátiás szerrel és a placebóval kezelt páciensek későbbi életminőségi mutatói között? És a homeopata orvos felismerné-e valamilyen jelből, hogy melyik páciens kapott valódi homeopátiás szert?

Ugyanarra hívom fel a figyelmet, mint a hatásmechanizmus esetén. Nem egy-két bizonytalanul pozitív teszteredménynek kell minderről születnie, hanem meggyőző, megismételhető eredményeknek. Manapság az eddig elérhető tesztek legjobb összefoglalását az úgynevezett Cochrane-elemzések adják. Konklúziójuk lesújtó a homeopátiára nézve.

E szigorúság nem speciális igény; ezt várja el a törvény a „hivatalos” gyógyászat esetén. Ott ezért kerül hosszú évekbe és sok pénzbe egy-egy szer hatékonyságának és ártalmatlanságának igazolása. És még így is vannak tévedések! Pedig ott már elég jól ismert hatásmechanizmus alapján terveznek. Miért nem követeljük meg ugyanezt a teljesen tisztázatlan hatásmechanizmusú homeopátiás szerek esetén?

Törvényi szabályozás

Sok európai országban – például Nagy-Britanniában – homeopátiás kezelést gyakorlatilag bárki folytathat. Magyarországon egy 1997-es népjóléti miniszteri rendelet alapján csak orvosok gyógyíthatnak homeopátiával, akupunktúrával, biorezonanciával, ájurvédával. Egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt aggaszt, hogy egyetemet végzett – valószínűleg fizikából és kémiából is felvételizett – orvosok hogyan tudnak ilyen elméleti hátterű praktikákat elfogadni, és hogyan lehetséges, hogy ennyire nincsenek tisztában a klinikai tesztek fontosságával és lehetőségeivel. Másrészt el kell ismernem, hogy a törvényi szabályozás részben beváltotta azt a reményt, hogy végzett orvosok nem fogják kritikus helyzetekben eltéríteni a pácienst a hivatalos orvoslástól. Ebben a hazai orvos homeopaták messze nem olyan „veszélyesek” a páciensekre, mint például angol nem orvos kollégáik. Azok esetében rendszeres a fafejű vakcinációellenesség, sőt, nagy részük homeopátiás szert javasolna a hivatalos maláriaellenes szer helyett az Afrikába készülődő turistának is.

A homeopátiás szerek engedélyeztetése – egy 2001-es EÜM-rendelet alapján – az uniós ajánlások szerint történik. Ám ez ebben az esetben nem örömteli. A szerek gyakorlatilag teljes jogú gyógyszerként regisztrálandók, de az EU által javasolt egyszerűsített engedélyeztetési eljárás alapján a konvencionális gyógyszerektől eltérően nem kell hatékonyságukat és biztonságukat igazolni. Azaz ezek a gyógyszerek nem mennek át a szokványos klinikai teszteken és toxikológiai vizsgálatokon. Az egyszerűsített engedélyeztetés „jogalapja” a homeopaták azon érvelése, miszerint a homeopátia holisztikus, egyedi megközelítése miatt nem lehetséges tesztelni (de akkor honnan is tudunk bármit a szerekről?), valamint hogy a nagy hígítás miatt nem lehetnek káros mellékhatások (de akkor nem lehet gyógyhatás sem).

Az egyszerűsített eljárással engedélyeztetett homeopátiás szereket (és tudtommal mindegyik ilyen) nem szabad terápiás javallattal forgalmazni. Ez azonban nevetséges korlátozási kísérlet, amely könnyen kijátszható; nem beszélve arról, hogy komikus egy gyógyszerként regisztrált termék esetén. Az internetes vagy utcai reklámok, ismertetők egyértelműen kapcsolatba hozzák e szereket bizonyos betegségekkel és a gyógyulással kapcsolatos kifejezésekkel – és ezt a laikus közönség nem másként, mint terápiás javallatként értelmezi.

Úgy tűnik, hogy nemzetközi szinten megkezdődött valami visszalendülés. Svájcban a kilencvenes években egy népszavazás után felvették a homeopátiás szereket a központilag támogatott listára. Ám öt év határidőt adtak arra, hogy a kutatók bizonyítékokkal álljanak elő a hatásosság – és a hatékonyság (ráfordítás/eredmény) – kérdésében. A türelmi idő lejárt, bizonyítékok hiányában e szerek támogatását megszüntették. Nagy-Britanniában szintén jelentősen megvágták a homeopátia központi támogatását – pedig ott még a királynőnek is saját homeopata orvosa van. Magyarországon az OEP tudtommal nem támogatja a homeopátiás készítményeket – és a fentiek fényében ez így helyes. De a homeopátiás szerek könnyített engedélyeztetése semmivel sem indokolható, és komoly romboló hatása lehet a törvénykezés komolyságának megítélésére.

Etikai gondok

A tudományos élet képviselőinek zöme úgy véli, a homeopátia hatása nem több, mint placebo. És akkor mi van? Édes mindegy, hogy mitől gyógyulnak a betegek.

Valóban úgy tűnik, a homeopátiás kezelés elég erős placebo. Elképzelhető, hogy vannak tünetegyüttesek, amelyekre hatékonyabb, mint ha egyáltalán nem történne kezelés. A placebónak van ereje, és ezt általában érdemes kihasználni a „hivatalos” gyógyászatban is. Optimális esetben az orvos fehér köpenye, a sztetoszkóp, a határozott, de empatikus fellépés mind hozzájárul az alkalmazott – de önmagában is működő – kezelés hatásosságához.

Ám ha nem maga a kezelés hatásos, hanem a hatás egyedül a placebónak tulajdonítható, akkor komoly erkölcsi aggályok merülnek fel. Kísérletek kimutatták, hogy a placebohatás addig él, ameddig le nem lepleződik. Ez nemcsak a további hatás elmaradásával, de szakmai, társadalmi bizalomvesztéssel is járna. Egyes vélemények szerint ezeket az eljárásokat nem is szabadna kutatni, mert a negatív eredmény a placebohatás elvesztéséhez vezetne. Ezt kivédendő az orvostársadalom és a páciensek közötti kommunikációt korlátozni kellene. Az orvosok tudnák, hogy a kezelésnek nincs specifikus hatása, de ezt nem mondhatnák el a pácienseknek – tulajdonképpen humánus okokból. Ez azonban erkölcsileg elfogadhatatlan. A jelenleg érvényes társadalmi megegyezés szerint az orvosnak gyakorlatilag minden információt meg kell osztania betegével.

A tudományos módszertantól és etikettől teljesen idegen módon ma orvosi, tudományos körökben illik politikailag korrekt módon viszonyulni a különféle alternatív gyógyászati eljárásokhoz – így a homeopátiához is. Ez a megengedő viselkedés az 1997-es törvény bevezetése óta csak fokozódott, hiszen azóta a homeopaták nem minősülnek sarlatánoknak. A homeopata orvosok kollégák: ugyanazt az egyetemet járják ki, mint a „konvencionális” gyógyászatot folytató társaik, és legtöbben közülük mint „hagyományos” orvosok is praktizáltak, praktizálnak. A 90-es évek végén még az MTA egy bizottsága is lojális állításokat fogalmazott meg gyakorlatilag mindegyik alternatív praktika esetén.

Mindeközben semmilyen új tudományos eredmény nem született, ami a homeopátia elvi alapjait vagy hatásosságát igazolta volna. Az még mindig ugyanaz az ezoterikus, dogmaszerű alapokon működő tevékenység, mint ami Hahnemann idején volt.

(Magyar Narancs – Hraskó Gábor biológus, informatikus, a Szkeptikus Társaság ügyvezető elnöke.)

Narancs XX. évf. 37. szám – 2008-09-11. olvasói levelek

Tisztelt Hraskó Úr!
Az egyik alapelvem, hogy nem harcolok, hanem teszek, és nem valami ellen, hanem valamiért. Jelen esetben a homeopátiát emelném ki, amiért 17. éve sok mindent tettem és teszek.
Időközben lényegesen toleránsabb lettem, megtanultam tisztelni mások – az enyémtől eltérő – véleményét, meggyőződését. Így aztán először is köszönetet mondok Önnek, amiért ezt az igen hosszú lélegzetű cikket megírta, a Magyar Narancsnak meg azért, amiért közkinccsé tette. Akik az Ön írását elolvassák, ha eddig a homeopátia hívei voltak, nem valószínű, hogy eltántorodnak ettől. Akik ellenzői, nyilván nem válnak a híveivé. Viszont, ha más nem történik, csak annyi, hogy az eddig közömbösök figyelmét erre a témára irányítja, bárhogyan is foglaljanak állást, önmagában a tény, hogy valamerre elmozdulnak, pozitívnak tekinthető.
Ön megosztotta gondolatait az olvasókkal, magam is így tennék, és aztán mindenki dönt saját belátása, és főként saját tapasztalata szerint.
Következzen tehát, felsorolás-szerűen, a teljesség igénye nélkül, a cikk olvasása közben felmerült néhány gondolat:
Szemére vetjük-e az aranynak vagy a platinának, hogy nem kopnak el, hogy időtállóak? Nem erénye-e ez inkább a homeopátiának is? Amíg a hagyományos, vagy más néven akadémikus orvoslás fegyvertára sorra-rendre kicserélődik (hatástalanná válik valamely antibiotikum, vagy bebizonyosodik egy eddig nem ismert, súlyos mellékhatás, esetleg éppen a gyógyszergyárak versengenek egymással stb.), addig a homeopátia Hahnemann által bevizsgált szerei megmaradnak, működnek, sőt számuk a 212 év előtti néhány százról több ezerre gyarapodik.
Nem biztos, hogy Hahnemann ma ötösre vizsgázna, ugyanis köszönhetően a nagy kortárs homeopátiás mestereknek – például az alternatív Nobel-díjas George Vithoulkasnak, az indiai Rajan Sankarannak, a holland Jan Scholtennek –, a homeopátia napjainkban is dinamikusan fejlődik. A klasszikus homeopátia talajáról induló, de a gyógyszerválasztást megkönnyítő, a homeopátiás gyógyszereket gyógyszercsaládokba rendszerező modern irányzatok igen figyelemre méltóak. Ennek alapján az oktatás anyaga és a vizsgáztatás elvei is nagymértékben kitágultak. Azt a brüsszeli székhelyű Európai Homeopátiás Bizottság által kiadott Európai Homeopátiás Diplomát, amelyet az elsők között és idén először vehettek át a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületnél vizsgát tett orvosok, azért reméljük, Hahnemann is megkapná.
Hatásos-e a homeopátia? – tesszük fel a kérdést. Ön is tudja, hogy erről igen sok és neves szakmai lapban jelent meg cikk, mondván, hogy a placebo adásánál szignifikánsan hatásosabb. És persze az ellenkezőjéről is tudósítanak. Úgy tűnik, elég szubjektív, hogy kit mi győz meg. Azonban ha valaki, akkor Ön biztosan tudja, hogy a statisztikák esetenként nem teljesen objektívek, mert manipulálhatók, és ezért időnként bizony nem teljesen megbízhatók.
Tudományos bizonyításra várunk arról, hogy milyen mechanizmus alapján hat a homeopátia. Kétségkívüli, hogy a mi nyugati, racionális gondolkodásunk végképp ettől nyugodna meg. Mi mindig a miért és hogyan kérdéseket tesszük fel mindennel kapcsolatban. A helyzet azonban az, hogy a történelem során – és ez az orvoslás történetére is vonatkozik – az empirikus út, a megtapasztalás igen gyakran járt a tudományos magyarázatok, bizonyítási eljárások előtt. Sőt, sokszor éppen a megtapasztalások indították be a tudósok agyát, gondolkodását. Az is tény, hogy jó néhány objektív természeti törvény létezik, akár ismerjük, akár nem, akár elfogadjuk, akár nem. Mi ilyennek tartjuk a homeopátia egyes számú alaptörvényét, a hasonlósági szabályt, amelynek létezése és ismerete messze megelőzte Hahnemann munkásságát. Ezt ő sem tagadta. A több ezer éves Védák könyve is ír erről, Hippokratész pedig evidenciaként szól róla, mint a gyógyítás egyik lehetséges útjának, a homeopátiának az alaptörvényéről. Megemlíti mellette egyenrangúként a másik utat is, az allopátiát (ez a mai akadémikus orvoslásnak feleltethető meg), amely az ellentétesség elvét használja. Tehát nem tesz különbséget, nem tartja az egyiket jobbnak vagy rosszabbnak, mint a másikat. Nem vitatja egyik létjogosultságát sem. És ha már Hippokratészre hivatkozunk, ne feledjük orvosi eskünket. Az orvos páciense számára azt a gyógymódot kell válassza, amely az adott esetben a leghatékonyabb, és a legkevésbé ártó. Az orvos köteles új és új gyógymódokkal megismerkedni, hogy ha az egyik nem működik, akkor páciense gyógyulása érdekében másikat próbálhasson. Nagy elődeink, így Hippokratész, Paracelsus úgy tartották, hogy nem az orvos gyógyít, hanem a természet. Az orvos munkájával csak ezt támogatja. S a homeopátiával pont ezt tesszük: aktiváljuk a szervezet öngyógyító erőit.
Aztán itt van az a kérdés, hogy akkor most melyik tudományágtól várjuk a homeopátia hatásmechanizmusának tudományos bizonyítékait? Az világos, hogy egy CD-t nem tudunk lejátszani egy hagyományos mikrobarázdás lemezek számára készült lemezjátszón. Aligha várhatjuk, hogy a klasszikus fizikai vagy a biológiai kategóriák érvényesek lesznek a homeopátiára is. Ki kell mondani ugyanis, hogy a homeopátia nem materiális terápia, hanem egyike az informatikai-energetikai gyógymódoknak. Lehet, hogy a biofizika, a kibernetika vagy a kvantumfizika talál majd választ? Hogy lesz válasz, abban biztosak vagyunk. Amíg nincs kétségbevonhatatlan bizonyíték, addig ne alkalmazzuk ezt a szelíd gyógymódot? Az akadémikus orvoslás viszont adhat olyan szereket, amelyeknek nem ismerjük a pontos hatásmechanizmusát (ennek előfordulását Hraskó úr is elismerte), viszont a mellékhatásait annál inkább?
Placebo? Hát, ha ez volna az igazság, akkor könnyű dolgunk lenne. Bárkinek bármilyen szert adnánk, az hatna. Sőt elég lenne a valóban placebo cukorgolyócska is. A valóság azonban az, amellyel kezdő homeopata koromban gyakrabban, most már ritkábban, de sajnos még mindig találkozom: ha a páciens nem a megfelelő szert kapja, akkor a világon semmi nem történik. Ez bosszantó - gyógyító és páciens számára egyaránt. Aztán, ha rátalálunk a jó homeopátiás gyógyszerre, akkor „véletlenül” megindul a gyógyulás. Meg itt van az, hogy az állatok gyógyulnak, az újszülöttek, fiatal csecsemők szintén. Ez is placebohatás lenne? És igenis vannak (szaklapokban leközölt) homeopátiás kezelés mellett mérhető immunválaszok. Egyébként az Európai Homeopátiás Bizottság, amely az unió országai számára kidolgozta ajánlásait a homeopátia oktatását, illetve a vizsgáztatás követelményeit illetően, nagy hangsúlyt fektet a homeopátiás kutatásokra is. Ezenfelül a Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga idei, Belgiumban tartott 63. kongresszusának fő témája is ez volt. Mindez annak bizonyítéka, hogy igen, a homeopátiás világ is keresi a kétséget kizáró válaszokat.
A feladat nézetem szerint az, hogy olyan orvosokat képezzünk, akik a gyógyítás – szerintem egységes – rendszerében otthon vannak, tehát ismerik a lehetséges terápiákat, és tudják, hogy a páciensnek mikor milyen gyógymódra van szüksége. Olyan orvosokat képezzünk, akik klienseiket korrektül tájékoztatják az ajánlott kezelés várható előnyeiről és mellékhatásairól egyaránt. Csak ilyen körülmények között lehetséges, hogy a beteg a megfelelő információk birtokában részt vehessen a kezelésével kapcsolatos döntésekben. Ezenfelül elvárás, hogy a homeopaták a homeopátiát felelősséggel alkalmazzák, ismerve a módszer lehetőségeit és határait, a homeopátián túllátva, a páciens érdekeit szem előtt tartva, őt szükség esetén más szakág megfelelő gyógyítóihoz irányítsák. Ezen dolgozunk hazánkban 1991 októbere, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület megalakulása óta.
Az orvostudomány pedig – részeként a homeopátia is – fejlődjön a betegek javára. Mert szükség van a szelíd gyógymódokra, de az egyre zseniálisabb műtéti technikákra, diagnosztikus eljárásokra, vagy az egyre hatékonyabb intenzív ellátási módszerekre is.

Dr. Kürti Katalin

gyermekgyógyász – homeopata,

a Magyar Homeopata

Orvosi Egyesület elnöke

Olvasói levél:

A homeopátiáról az utóbbi számokban pró és kontra vélemény egyaránt megjelent, fölöslegesnek tűnhet egy újabb (kontra) vélemény közlése. Mégis úgy vélem, a kérdés olyan aspektusára világítok rá, amelyre a kémiához nem értő, vagy annak gyakorlati részét nem művelő közönség nem gondol.

Föltehetném a kérdést, hogy az olvasók közül hányan jártak már életükben nagytiszta üzemben vagy laboratóriumban (pl. félvezetőgyárban), de tudom a választ: alig néhányan. Ezek ugyanis olyan helyek, ahol nem azért kell védőruhát viselni, hogy a dolgozót megvédjük a munkadarabtól, hanem fordítva. Ezért aztán ilyen helyekre nem kifejezetten szoktak iskolásoknak üzemlátogatásokat szervezni. Na, mondjuk egy félvezetőgyárban a szilícium ppb-s tisztaságú. Ez angol rövidítés: part per billion, azaz 1 kg mátrixban 1 íg, vagyis 1 milliárdod rész szennyeződés lehet. Az áramköri elemeket aztán megfelelő, irányított szennyezéssel készítik, de most nem ez az írásom témája. Csak arra akartam rámutatni, hogy szennyeződést egy a milliárdhoz arányban tartalmazó szilárd (tehát nem kifejezetten könnyen szennyeződő) anyaggal történő munkavégzéshez már nagytiszta üzemet (szűrt levegő, túlnyomás, védőöltözet) kell biztosítani. A homeopátiás golyócskákat ugyanakkor papírzacskóban adja a „gyógyító”, meg lehet őket fogni kézzel. 10³⁰-os hígítású anyagot!

Másik probléma: a kémia mai fejlettségénél is komoly felkészültséget igényel olyan oldószerek készítése, amelyekkel ppt-s tartományban (part per trillion, azaz 1 ng/1 kg; 1:10¹²) lehet kémiai elemzéseket végezni. Ilyen tisztasági igényeknél már nem mindegy a desztillálókészülék, ill. a laboratóriumi edények anyaga, a laboratóriumi edényeket sok esetben csak egyszer lehet használni, és abba a laborba, ahol ilyen érzékenységű méréseket végzünk, nem viszünk be illékony anyagokat. Tetszettek már patika- meg rendelőszagot érezni? Na, ha ilyen helyre beviszünk tejcukorgolyócskákat papírzacskóban, azt tetszenek gondolni, hogy nem fog a felületükön semmi se megkötődni? Mi van akkor a homeopátiás készítményekben? Ma ez, holnap meg más? Attól függően, hogy mi volt mellette? De azért ma is, meg holnap is ugyanaz a hatása? És tessék mondani, hogyan lehet 1:10³⁰ arányú tisztaságot biztosítani a hordozóknál (víz, alkohol, tejcukor)? Hogyan lehet biztosítani az elkészített szer állandóságát? (Papírzacskós csomagolással biztosan nem.) Nem is beszélve a tisztaság ellenőrzéséről. Az analitika a ppt-s tartománynál tart. Márpedig, ha el akarjuk hinni, hogy 10³⁰-os hígításban van valamilyen szernek hatása, biztosnak kell lennünk abban, hogy a készítményben nincs sok-sok nagyságrenddel több egyéb, más hatású anyag.

Tisztelettel:

Pasinszki József

igazságügyi vegyész és környezetvédelmi szakértő

„Szemére vetjük-e az aranynak vagy a platinának, hogy nem kopnak el, hogy időtállóak? Nem erénye-e ez inkább a homeopátiának is?” – kérdezi dr. Kürti Katalin, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke, a cikkemre írott válaszában. Nem igazán meggyőző a párhuzam. Amikor valaminek az a rendeltetése, hogy működjön, nem szokott vonzó érv lenni mellette, hogy már régi. A homeopátia mellett csak azzal lehetne érvelni, hogy működik, annak ellenére, hogy már több mint kétszáz éves.

Igaz persze, hogy ugyanezen az alapon ellene se döntő érv a változatlansága. Nem is tekintettem annak, csupán intő jelnek. Nagyon nehezen érthető, hogy az orvostudomány gyökeres átalakulásának két évszázada, amelynek hatékonyságát egyebek között a halálozási ráta látványos csökkenése demonstrálja, miért nem kezdte ki a homeopátia különlegesen sebezhető alapelveit. Az elnök asszony maga sem teljesen következetes ebben a tekintetben. Megemlíti a három „nagy” nevet a mai homeopátiában: Vithoulkast, Sankarant és Scholtent, akik hatására „a homeopátia napjainkban is dinamikusan fejlődik”. Nos ez a három ember három teljesen különböző irányba húz, karosszékben ülve, tudományos kísérletek nélkül ír le újabb és újabb bizonyítatlan állításokat – csakúgy, mint annak idején Hahnemann tette. Ez nagyon emlékeztet arra a „fejlődésre”, ami az asztrológiában következett be, amikor a „hivatalos csillagászat” felfedezett két addig nem sejtett bolygót, az Uránuszt és a Plútót, és az asztrológusoknak valahogy be kellett őket iktatni a rendszerükbe.

Ez azonban valóban mellékszál. Abban bizonyosan nincs nézeteltérés közöttünk, hogy a homeopátia megítélése végső soron azon múlik, hogy működik-e vagy sem. A vita tulajdonképpeni tárgya az, hogy milyen kritérium alapján állapítható meg a működőképesség. A homeopata és a természettudományos megítélés gyökeres különbözősége legvilágosabban a gyógyszerhasználat példáján illusztrálható. A „hagyományos” gyógyszereknek alapos és nagyon drága teszteken kell átmenniük ahhoz, hogy a használatukat engedélyezzék. Ez biztosítja, hogy valóban hatékonyak legyenek, és a hatékonyságukkal elkerülhetetlenül együtt járó veszélyeik a minimumra csökkenjenek. A homeopata gyógyszereket nem vetik alá ilyen teszteknek, a hatékonyságuk minden valószínűség szerint csupán illúzió, és ezért nincs közvetlen káros mellékhatásuk sem.

A homeopaták azonban őrlődnek. Egyrészt érzik, hogy nagyon is szükség volna a homeopátia hatásmechanizmusának felderítésében legalább minimálisan előrelépni (lásd dr. Kürti kétségbeesett és hihetetlenül naiv hivatkozását a kibernetikára és a kvantumfizikára), másrészt áhítoznak a hivatalos orvostudományban hatékonynak bizonyult randomizált klinikai tesztek pozitív eredményére (lásd hivatkozását a neves szaklapokra) – de egyikre se képesek. Ezért aztán fokozatosan elfordulnak a tudománytól és zárt közösséget alkotnak, amelynek nem sok köze van a tudományhoz.

Dolinszky Miklós hozzászólása egészen más természetű. „Hraskó úr maga a tudomány” – deklarálja aforisztikus tömörséggel. Ugyanezen az alapon én is kijelenthetem, hogy „Dolinszky úr maga a posztmodern”. Dr. Kürtivel a vitánk arról szól, hogy a homeopata és a hagyományos orvosi praxis közül melyik a bizonyíthatóan hatékonyabb eljárás. Dolinszkyt ez csak az obligát anekdotikus eset említése szintjén érdekli (a gyerekeinek a kiránduláson szerzett sérüléseit is meggyógyították a „bogyócskák”). Az ő számára a hagyományos orvoslás és a homeopátia ellentéte két ideológia szembenállása.

A posztmodern hagyománynak megfelelően Dolinszky egyik mondata meghökkentőbb, mint a másik, de az már nem biztos, hogy megfogható értelmük is van. „Nem jósolható meg in abstracto – olvassuk az írásában –, hogy adott tünet milyen szerrel gyógyítható, mint ahogyan az sem, hogy adott szer milyen tüneteket gyógyíthat.” Ezek szerint nem lehetünk biztosak benne, hogy „a Lopedium” néven törzskönyvezett gyógyszer meggyógyítja „a hasmenés” néven klasszifikált betegséget annak ellenére, hogy a lenyelt konkrét Lopedium tabletta gyakorlatilag bizonyosan megszünteti a konkrét X. Y. állampolgár konkrét hasmenését? Ha Dolinszky mondatának egyáltalán van valami értelme, az nem lehet nagyon más. De ez rossz vicc.

Obscurum per obscurius (egy homályos állítás bizonyítása egy másik homályos állítás segítségével) – ennek az érvelési hibának iskolapéldája Dolinszky Miklós védőbeszéde a homeopátia mellett.

Hraskó Gábor

bizarr művelet

2008-09-13T09:32:00.001+02:00

Csütörtökön ki kellett cserélni egy elromlott hálózati kártyát. Egy virtuális szerverben.

a mindent és mindenkit elfogadás hazug voltáról

2008-09-08T13:56:00.001+02:00

„Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert »fölfelé« látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét.” (Müller Péter)

Vidámpark

2008-09-06T23:40:00.001+02:00

A Budapesti Vidámpark jó dolog, de azért nagy lehúzás!

3900 Ft volt a belépő, és akkor még vannak fizetős játékok, 50 Ft a mosdó használata (szándékosan nem WC-t írok, mert más kézmosási lehetőség nincs), sehol egy nyomókút, vedd csak meg a 390 Ft-os félliteres ásványvizeket.

A játékokat kábé négy csoportra lehet önkényesen osztani (néhányat kihagytunk, a fizetős játékokat mind, aztán pl. Elvarázsolt Kastély, hordó, csodabicikli, Hullámhajó sem volt túl vonzó). A Panorámakerék (Óriáskerék) pedig egyikbe sem illik igazán, ott csak azt furcsálltam, hogy régen mintha tovább tartott volna egy menet…

Az első csoportba tartozók föl-le irányban gyorsítanak - ez az amit jól viselek és tetszettek:

Familia Express
Vadvízi utazás – nagyon jó
Hullámvasút – még mindig jó
Looping Star – éppen nem működött :(
Hip Hop – jóóó
Torony – 4G gyorsulás, fenomenális :)

A második csoportba tartozók centrifugálisan gyorsítanak és hányni kell tőlük:

Kanyargó (elviselhető)
Körhinta (kisebbeknek)
Top Spin – vicces volt
Ikarusz – ránézésre is inkább kihagynám :)
Break Dance – 1,5 G-vel gyorsít, több tengely mentén forgat, majdnem kitaccsoltam tőle :(

A harmadik csoportba teszem az interaktív játékokat, ezekből több kéne:

Lézerdodzsem (sajnos csak a vége felé jöttünk rá a szabályokra, de azért nem rossz)
Dodzsem

A negyedik csoportban lévők húsz évvel ezelőtt is pontosan ugyanilyenek voltak, ki tudja miért vannak még mindig meg – és már 20 éve is borzasztóak/gagyik voltak:

Szimulátor (színes fények mennek egy szaunában)
Barlangvasút (1912 óta üzemel)
Szellemvasút
Tükörútvesztő
Viharvasút
Mesecsónak

Hajós András így élte meg: http://www.youtube.com/watch?v=D1Pdyq8lhn4 :)
Ez pedig a zoom.hu sorozata, a Több mint Pestőr: http://zoom.hu/tobb-mint-pestor-14
(köszi a linkeket Pistinek és Krisztának)

entomológustól hallottam

2008-08-31T13:56:00.000+02:00

„A manubrium jelentése általában »páratlan alapíz« (mármint nem »utánozhatatlan zamat«, hanem »nem-páros testszelvény« :)”

ez a nap is eljött

2008-08-30T00:33:00.002+02:00

És ma az én igen drága barátaim össze fognak házasodni. Már nagyon várom :)

gusztustalan haiku

2008-08-29T21:46:00.000+02:00

Szegény muskátlim
gyapottok-bagolylepke
hernyók falják fel.

Rácz Péter: Most a félelemről

2008-08-25T22:13:00.000+02:00

nincs egyetlen pillanatom,
nincs egyetlen pillanat,
állandó figyelemtől, mérlegeléstől,
mások óvásától,
a készenlét nem lankadásától,
a készenlét nem lankadásának
figyelésétől mentes,
félelem nélküli pillanat,
amikor tehát nem félek

talán ha alszom –
á, dehogy, álmomból is arra riadok,
amire csak akarok: „szeret, nem szeret”
meghalt, elveszett

félek,
félek tartalékaim számbavételének
eredményétől függetlenül:
mindig
nincs pillanat, amikor nem

kitart-e az egyik, amíg a másik tart

legénybúcsúk után

2008-08-20T02:46:00.000+02:00

Vajon mit keres az éjszakai busz leghátsó egyes ülésén az a gyönyörű mézszín hajú, huszonötévesforma, karján szigetfesztivál-belépős lány, kosztümben, kezében kiürült pezsgőspohárral? És főleg, megtalálja-e?

Térey János: Egy kései audiencia

2008-08-17T14:54:00.001+02:00

Ha elmúlsz negyven, majd úgyis megérted.
Ha eljön a midlife crisis, a két kezed
Összeteszed: miért nem váltam el miatta, Uram?…

Tölts be egészen, vagy tilts el palotádból;
Aranyozd be a testem a baldachin alatt,
Aztán fokozz le inassá; akármit akárhogy,
De ebből a kimért közönyből nem kérek.
Nagyító alatt nem is vagy
Hibátlan úrinő. Isteni még annyira sem.
A minőség másolata vagy,
S én hármas szinten kívánlak, amióta
Elkallódtak az ötcsillagos indítékok.

Az egymásba botlás eshetőségei?
Belváros és vidéke, persze.
A Váci utca tengelyében közelítenél
(Eljátszom a gondolattal,
Hogy a férjed oldalán.) Esélyeim
Fogyatkozása ez esetben
Egészen szembetűnő volna.

Nem így lesz. Koncerten találkozunk,
Hol máshol, mint a keverőpult mögött,
Te is, én is közönség.
Az űrbázisszerű Csarnok
Jótékony homályában állsz majd
(Lovaglócsizma, eszményi kivágás
A fekete düftin felsőn, a hajad
Répavörösre festve: ez jó).
Kézcsók, egy obligát bók. Úgy találod,
Előnyömre változtam én is
(Éppen hidrogénszőke leszek).

Párhuzamos életrajzainkba
– Hívószó: kisvárosi gyermekkor,
Csonka család, fiatal
Művészet, meg a többi –:
Akkor már nem kapaszkodom.
Édes mindegy lesz, hogy formázómként azzá
Alakíthattál volna, akivé akarsz:
Akárkivé, nem érted?…
Isten nyersanyaga,
Mostantól egymagam leszek.
Legalább cáfolj rám, súgd meg utólag,
Mit néztél ki belőlem?
Tényleg rengeteget?

hit kemény szeretet

2008-08-07T20:34:00.001+02:00

Hit: nem akarni tudni, mi az igazság.
Igazság: nem akarni tudni, mi a hit.
Hit: nem akarni tudni
Igazság: nem akarni hinni
Hit: akarni
Igazság: nem akarni
Hit:
Igazság: nem

(nyúlás: Nietzsche és más barátaim)

hasznos gombok Firefoxba

2008-08-01T09:41:00.003+02:00

Van ugye a Firefoxban a címsor alatti részen a „könyvjelzők eszköztár”, amit sokan nem használnak ki, én általában nem direkt linkeket teszek oda, hanem lenyitható mappákat. Az egyik mappába olyan hivatkozásokat helyeztem, amik nem URL-ek, hanem JavaScript kódok és az aktuális megnyitott weboldallal végeznek valamilyen műveletet – azt is mondhatjuk, hogy gombok amikkel kiegészítettem a Firefoxot.

Van olyan köztük, ami az aktuális oldalt a google-ös könyvjelzők közé teszi, a másik a Google Readerben elmenti a barátaim számára, a harmadik a Google Co-op oldalon csinál valamit, amire már nem emlékszem :), a legalsó e-mailben ajánlja az aktuális weboldalt. De én most a negyedikről szeretnék beszélni, ami a képen épp ki van jelölve, mert az most az egyik nagy kedvencem.

Csekély értelmű medvebocsként sűrűn elő szokott fordulni velem, hogy látok egy weboldalt, tudom hogy érdekes lehet számomra a tartalma, de nem értem, mert idegen nyelven van. Fejlesztett a Google egy gépi fordító szolgáltatást, a Google Translate-et, nade macerás oda elmenni, beírni a szöveget vagy az URL-t. Nade én csak rányomok a fordítás gombra, amit innen nyúltam le, és máris látom a hevenyészett angol fordítást:

Ta-damm :)

Vannak azért korlátai, nyersfordításnak jó, gyorsan átfutni a szöveget. Persze magyarból, teluguból, thaiból meg sem próbálkozik a szöveggel, de a csehhel, japánnal, románnal, kínaival, lengyellel elboldogul.

n(y)et -> da

2008-07-22T18:16:00.000+02:00

Csütörtök este óta nincs netem... Szeressük a Business Telecomot. Nyilván nem lehet egyszerű a lusta monopol T-Com-ot rábírni, hogy az ADSL vonalamat átdugja egy működő portba...

Ilyenkor irigylem a 3G-s mobilnetes kollegákat...

update: ma délután megcsinálták, úgy látszik csak írni kellett róla :)

YEG

2008-07-17T21:00:00.000+02:00

Furcsa egybeesés, hogy a Margitszigetről hazafelé éppen Szorokin JEGét olvasom nagy buzgalommal, az utcán felfelé már látom, hogy közeledik a vihar, majd lecsap szokatlan erővel, rengeteg JÉGgel szórva meg a kertet, kocsit... meg a netet is, már fél napja nincsen :(

Jégből vagyok, talán el sem olvadok...

100 000

2008-07-17T15:00:00.001+02:00

Boldog 100 000-edik szócikket, Magyar Wikipédia! Megtiszteltetés, hogy én is részese lehettem a műnek. :)

A megelőző héten megjelent egy interjú a Magyar Narancsban.

Takács Zsuzsa: A letakart óra

2008-07-14T22:09:00.000+02:00

Szegezzem a jövőre pillantásomat?
Tekintsem tárgyalóasztalnak a lombjahullt
diófát és glasszékesztyűnek
az őzgidát, amint a rácsok közé benyúlva
hátát símogatja egy kislánykéz,
amelyre bolond csókok, majd
szenvedélyes májfoltok hullanak?
Halottak napján moziba menjek?
Fa és árnyék. Árnyék és jövő.
De mondhatom-e lisztnek máris csontomat,
rohanásomat csoszogásnak? Várok
inkább a küszöb előtt, a kapunál,
ahol a bundás, szakállas őr áll.
Nézem a világ vásznait: a mandolinos,
alvó cigánylányt, akit megszaglász
a vad, de nem bánt, a félig-növény
madarat, amely maradni nem tud,
de felszállni nem mer. Hogy október
közepe van, és a hőmérő huszonhét
fokra kúszik, nem idéz, és nem előlegez
nyarat, csak meleg őszünk van,
és a hold ma oly kerek! Mérjem
Istenben az időt, ahogy Ágoston tette?
Szeretek sütkérezni a kövön,
elsurranok üldözőim cipője elől.
Huzogatom az alvó oroszlán bajszát,
morgása előre megborzongat,
és ereimben a nap melege nem szűnik.
Hogy a mulatságnak vége sose lesz,
remélem, és ami a legképtelenebb:
nem hiszem el, hogy meghalok.

vau

2008-07-03T07:46:00.001+02:00

„Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
– Hol jártál eddig? oly sokáig elvoltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre!”

(Pam Brown)

„Egy jól nevelt kutya nem tesz rá kísérletet, hogy rávegyen, oszd meg vele az ebédedet. Egyszerűen csak olyan bűntudatot ébreszt benned, hogy képtelen vagy jóízűen enni.” (Helen Thompson)

„Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak is vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket.” (Dereke Bruce)

„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!” (Sir Walter Scott)

mindegy is

2008-07-02T02:09:00.001+02:00

ez most így miért? :(

Csukás István: Ülj ide mellém

2008-06-29T08:20:00.000+02:00

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Firefox 3

2008-06-28T23:08:00.002+02:00

Feltettem a Firefox 3.0-át, és nagyon meg vagyok elégedve :) A Gmail betöltődése például többszörösére gyorsult, de más oldalak is sokkal hamarabb bejönnek!Persze, tudom hogy nem tegnap jelent meg, de jó okom volt rá hogy idáig maradtam a 2-esnél. A Google Browser Syncet használtam arra, hogy a munkahelyi és az otthoni gépeim között (összesen vagy 7 gép legalább) szinkronizáljam a könyvjelzőket, jelszavakat, cookie-kat. A Google azonban ezúttal nem volt jó fej, már a 2-es Firefoxra sem készítette fel igazán a pluginjét, ezért a Firefox 1.5-ről való váltás óta nem ment a jelszószinkron; a 3-as Firefoxon már nem is fut a plugin, és a Google szervere is csak 2008. december 31-ig hajlandó tárolni az adatokat.És itt jön be a képbe a Mozilla Weave, ami tudja mindazt, amit a Google megoldása tudott, és ha hinni lehet nekik, még többet is fog; például könyvjelzők megosztását egymás közt (mondjuk nyaralás projekt, több ember gyűjtöget linkeket); itt vannak példák a felhasználásra.Szóval retrográd Firefox 2-használók, reménytelen IE 6 és 7-userek, renitens Opera-kattingatók, itt az ideje a váltásnak! :)

update (2008.09.02.): mostanra kiderült, mért nem érdekelte a Google-t a Mozilla-plugin: naná hogy a saját böngészőjükön törték a fejüket :)

egyebek

2008-06-28T14:55:00.003+02:00

Még nem írtam nektek, de történtek velem fontos dolgok is az elmúlt 3-4 hétben. Boldog vagyok, szerelmes vagyok, ám ezekről nem blogolni akarok, át akarom élni. :)

tégy úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek

2008-06-28T14:38:00.007+02:00

Csütörtökön azt vettük észre, hogy a bukszusbokrok a házunk előtti pici földsávon meg vannak csonkítva: valaki kivágta a közepüket, biztosan azért hogy eladja egy virágboltosnak. Pedig majdnem mindig itthon van valaki napközben is, csak pár nap maradt most ki, és tessék. :( Anyám úgy zokogott, de meg is értem, ő ültette-nevelte-locsolta azokat a bokrokat…

Ki tehette? Nehéz elképzelnem az embert, aki egy metszőollóval járja a kertvárost, gonoszsággal a szívében, és lecsap a védtelen bokrokra… megéri ez?

Mindenesetre, kedves ismeretlen, tízszeresen tanítson meg az élet arra, hogy tiszteld ami a másé, a mások munkáját, érzéseit…!

Nem a fény festi a fekete színt

2008-06-26T22:50:00.006+02:00

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete…

Megnéztük utoljára a Krétakör: Feketeországot. Most láttam harmadszorra, de az utolsó előtti előadást azért még meg kellett néznem. Aki nem ismerné, ez a darab a 2004-es SMS-hírek színpadi feldolgozása, a világ (akkori) morális állapotának feltárása. Jó adag trágárság és meztelenség van benne, de a világ ilyen. Nézzetek videókat a darabból (…készült DVD-ről): Feketeország a Tecsőn

Hosszú éjszaka

2008-06-26T10:55:00.003+02:00

Előzmény: horror

Nagyon szép nap után éjjel hazaérek, egyedül vagyok otthon, úgyhogy sétálok Tappanccsal. A mozgalmas nap után háromnegyed 1-kor lefekszem. Fél óra, kóma, aztán negyed kettőkor felriadok rá, hogy valami nincs rendben. Kint szakad az eső, jön a vihar, Tappancs persze már berontott a bejárati ajtónál a rácshoz…

Beengedem, de annyira dörög, villámlik, veri az eső az ablakom, hogy nem elégszik meg vele, hogy a folyosón nyugodtan elheverjen a vihar végéig. Megengedem, hogy az ágyam melletti szőnyegre feküdjön, ettől kezdve perc nyugtom sincs: minden nagyobb szélrohamnál, mennydörgésnél felkel, föl-alá járkál, én meg nyugtatgathatom.

Amikor épp csendesebb az idő, akkor csak büdös és horkol… J

Három óra körül rájövök, hogy talán szomjas, azért jár-kel… ekkor már nincs vihar, csak szakadó eső. Kimegyek a teraszra, hogy kijöjjön utánam és igyon a vizéből, de ez így gyanús neki, visszahátrál a konyhába, biztosan azért hívom, mert ki akarom zárni… így aztán kénytelen vagyok a vödröt bevinni neki J négyig kevés alvás, aztán – mivel az eső is elállt – kiengedhetem végre.

Hát mit mondjak, ma már két kávét megittam, de nem vagyok túl friss és üde…

Viszont ma este Krétakör. J

A nővérem húga

2008-06-25T20:00:00.002+02:00

Kiolvastam (köszi, Betti!) Jodi Picault: A nővérem húga (My Sister's Keeper*) c. könyvét. Egy boldognak induló családról szól, ahol a kislány halálos betegsége mindenki életét tönkrevágja, ám a szülők úgy döntenek, vállalnak még egy tesót neki, akit úgy választanak ki a petesejtek közül, hogy minél jobb donorja lehessen a nővérének… ám ő 13 évesen pert indít szülei ellen a teste fölött való önrendelkezési jogáért…

Na azért nem csak merő orvosetika a regény, van benne dráma, szerelem, kutya, kisgyerek is; elgondolkoztató és megható történet, ajánlom az ifjabb korosztálynak is. :)
Írt róla az olvasónapló is anno.

*: az eredeti cím a Káin és Ábel-történetre játszik rá:
„And the Lord said unto Cain: Where is Abel, thy brother? And he said: I know not. Am I my brother's keeper?”, avagy magyarul: „Az Úr ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a te testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Tán őrzője vagyok az én testvéremnek?”

Leonce és Léna

2008-06-15T15:05:00.005+02:00

A parton állt s merengve
sóhajtozott a lány;
szivét a naplemente
hatotta meg talán.
A kedvét ez ne szegje,
kisasszony, higgye meg ön:
itt elöl a nap lemegy, de
ott hátul visszajön.

Kicsit többet nevettek egymáson a színészek a szokásosnál, és mintha Rába Roland a végén elmorzsolt volna egy könnycseppet; hát igen, hetek kérdése és nincs már Krétakör, és én boldog voltam, hogy ma is láthattam őket.

Európa egyik legjobb színtársulatát, ahol alap, hogy a hibátlan színészi játék mellett mindenki zenélni, énekelni is tud, mindent bevállal ami emberi, és egy kis akrobatikától sem riadnak vissza. Szívemhez nőttek, szeretem őket, hiányozni fognak ha nem lesznek így együtt.

Egyébként a darab is tetszett, nem csak érzelgősködök :)
És megvettem a Művészetek Völgyében felvett Csillagász álma-DVD-t is.

Kántor Péter: Nyelvlecke kezdőknek

2008-06-14T17:59:00.001+02:00

Végre itt vagy!
Mit szeretnél? Egy fél darab süteményt,
vagy háromnegyed zsemlét?
Ó, ez az én fotóalbumom!

Fáradt vagy?
Látogasd meg a fogorvost!
Itt lakik a közelben.
Van ideje.

Egy szoknyám sincs.
Nesze egy körte.
Tizenhat éves vagyok.
Az én kofferem is nehéz.

Kérsz egy szelet vajas kenyeret?
Igen, és két kiló kolbászt,
tíz almát és egy szelet penészes sajtot.
De banánra nincs szükségem.

Hetven tojásunk van.
Egyet kérek.
Mi az anyád foglalkozása?
De türelmetlen vagy!

A nagybácsim a széken ül.
Az unokahúgom szép kövér.
A nagynénim eladónő.
A nagymamám már elment.

Balra van a folyó,
jobbra a főpályaudvar.
Vasárnap kapsz egy üveg tejet.
Köszönöm, viszont kívánom.

J L :) :(

2008-06-14T17:12:00.002+02:00

Biztos előfordult veletek is, hogy Firefox alatt pl. Gmailben (Outlookot használó) ismerősötök levelében smiley mosoly helyett „J” betűt, szomorú smiley helyett „L” betűt stb. láttatok. Internet Explorer alól egyébként rendesen látszanak a smileyk.

Ennek oka, hogy az Outlook ezeket a smiley-kat font-family: Wingdings betűtípussal akarja kijeleztetni, ami a windowsos vicces karakterek fontja, és ebben épp a „J” betű helyén van :), az „L” helyén :( stb.

A Firefox 2-es szériában ez a következőképp javítható:

nyissuk meg a \Program Files\Mozilla Firefox\res\fonts\fontencoding.properties fájlt, de olyan szerkesztővel ami érti a unixos sorvégjeleket (Notepad nem jó, Wordpad már igen)
Megkeressük benne ezt a részt:
# Symbol font
encoding.symbol.ttf = Adobe-Symbol-Encoding
Kicseréljük erre:
encoding.symbol.ttf = windows-1252
encoding.wingdings.ttf = windows-1252
encoding.wingdings2.ttf = windows-1252
encoding.wingdings3.ttf = windows-1252
encoding.webdings.ttf = windows-1252
Jó eséllyel ezt minden Firefox-frissítés után elvégezhetjük.

Ha sikerült a művelet, a következőket emotikonként fogod látni: J L

Ha tudja valaki, Firefox 3-mal mit kell csinálni, vagy hogy Linux alatt van-e különbség, kommenteljen légyszi!

Nézzétek meg a Kopaszi-gátat

2008-06-13T08:56:00.013+02:00

Ó, ha nem jártatok még a kb. 2 hónapja (más források szerint 2007 augusztusa óta) látogatható Kopaszi-gáton (a Lágymányosi hídtól délre), sétáljatok el arra, érdemes! Nem is olyan rég még ezt írták róla: „Ma az egyik legelhanyagoltabb része a XI. kerületnek. Hangulata ma is híven őrzi a szocreál idők életérzését.” (lásd kép)

Ehhez képest (sőt nem csak ehhez képest…) gyönyörűen rendbe hozták. Még nem tudni pontosan, mi lesz itt, állítólag sportcélra és irodáknak fogják kiadni, és irigylem is előre azokat, akik ilyen környezetben dolgozhatnak.

Takaros kiépített út vezet végig a gáton, mellette dús füvű gyep (rajta táblák: „Fűre lépni szabad!”), rengeteg pad, szemetes, faborítású villanyoszlopok. A régi fák mellé telepítettek sok újat (különböző fajtákat), virágok, madáretetők mindenütt. Szemetet, de még egy eldobott csikket se láttunk sehol! – persze ez lehet hogy a (vízi)rendőrörs és a biztonsági szolgálat jelenléte miatt van, de akkor is üdítő jelenség.

Egy kis darab Európa szegény piszkos Budapest közepén. Csak el ne rontsák.

(ez a csigut meg a fűben találtuk)

Kiss Judit Ágnes: Gyerekférfiak balladája

2008-06-10T21:32:00.001+02:00

Ha nő vagy, férfiként szerethetsz
macsót, lovagot, szépfiút,
végül úgyis a gyermeked lesz,
öledbe vágyik, s nincs kiút
ebből a kényszer-anyaságból,
szívedből szívja a tejet,
és mint vak kismacska, nyivákol –
a férfi mind csak kisgyerek.

Mint óvodás a homokvárat,
épít izmot vagy karriert,
de kérj egy apróságot, fáradt,
unott lesz rögtön és ijedt.
Nem lesz társad és nem lesz hősöd,
magad vagy csatába menet
utóvéded és előőrsöd,
a férfi mind csak kisgyerek.

Most rád hasal, harapja nyelved,
magáról úrként álmodik,
ha nedve kiömlött, elernyed,
s már alszik, nyála is folyik.
Mert nő vagyok, oltalmat vágynék,
de megtanultam, nem lehet,
hiába szerelem, jó szándék,
a férfi mind csak kisgyerek.

Herceg, ha sértő, amit mondtam,
hajtsd az ölembe a fejed,
csak altató volt, mit daloltam,
hogy minden férfi kisgyerek.

Könyvhét, 2008

2008-06-07T19:20:00.004+02:00

Miután egy órát beszélgettem rég nem látott Zsuval, és kinéztem a Scontóba Theiához a divatékszer-készítők kiállítására, átrándultam a Vörösmarty térre is könyvheti beszerzőkörútra.
Szerencsére elkezdett szakadni az eső, mielőtt komolyabban elkezdtem volna pénzt költeni, úgyhogy pár szatyornyi könyvvel megúsztam. :) Mondjuk mire hazaértem, Tappancs megkísérelt bejutni az üres lakásba, amit onnan vettem észre, hogy az ajtó széle lécdarabokká lett amortizálva, és kutyavéres faforgácsokon keresztül lehetett csak bejutni…

Ami kimaradt az eső miatt:
Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország – nem mertem megvenni, megijesztett amit a fülszövegben olvastam, hogy „az információs társadalom kémregénye”
Kondor Vilmos: Budapest noir

Őket viszont sikeresen magamévá tettem:

Alister McGrath: Dawkins Istene (Gének, mémek és az élet értelme), Kalligram, 2008, 2500 Ft
Dawkins: Isteni téveszme c. könyvével vitatkozik McGrath, a teológiatörténet és az ún. tudományos teológia szaktekintélye. Azt veti Dawkins szemére, hogy egykori kísérletező tudósból és tudományos ismeretterjesztőből ateista propagandistává vedlett. Pedig az evolúció elméletének elfogadásához nem szükséges valamely speciális világnézetet magunkévá tennünk.

Rácz Péter: Remélem, belátnak (versek), Kalligram, 2008, 1600 Ft
„Milyen a Rácz-vers általában? Szorongó, fukarul közlékeny, még a belső tusakodást is palástolja.”

Huszadik századi kínai novellák (Modern Dekameron-sorozat), Noran, 2008, 3990 Ft
„Kínainak lenni nem volt nagy boldogság az elmúlt száz évben […] Örvendetesen kevés a közvetlenül társadalomkritikus tantörténet, és sok az olyan, ahol egy látszólag közömbös apróság mögül fokozatosan rajzolódik ki az elnyomás különböző korszakainak rettenete.”

Nádasdy Ádám: Prédikál és szónokol (Újabb írások, beszélgetések a nyelvről, 2003-2007), Magvető, 2008, 2990 Ft
„A nyelvész csak biológus lehet, nem orvos, hiszen a nyelv nem lehet beteg. Természetesen vannak nyelvi zavarok, melyeknek gyógyításában a nyelvész nélkülözhetetlen (afázia, dadogás, siketség stb.), ám ezek az egyén zavarai, nem a nyelvéi. Talán a nyelvhasználat is lehet beteg (például készséggel nevezném betegnek a »csendőrpertu« használatát a cigányokkal szemben), de ez meg a társadalom betegsége, metaforikusan vagy ténylegesen. Ezek gyógyításában közreműködni mindnyájunk kötelessége.”

Szép versek 2008 (összeállította: Háy János), Magvető, 2008, 2890 Ft
„Kínokon átszűrt ének / ma, itt – kell a fenének.”

Vlagyimir Szorokin: A jég, Gondolat Kiadó, 2008, 3150 Ft (eredeti kiadás: 2002)
Vlagyimir Szorokin: Bro útja, Gondolat Kiadó, 2007, 2480 Ft (eredeti kiadás: 2004)
„Azt hittem, megerőszakoltatok, mert letéptétek a blúzomat, de nem, a mélyhűtőből elővettetek egy jégkalapácsot, és elkezdtétek verni a szegycsontomat. »Beszélj, te szív!« – üvöltöztetek velem…”
(lásd még a Krétakör Jég-előadását)

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja, Gondolat Kiadó, 2008, 2480 Ft (eredeti kiadás: 2006)
„2028. Moszkva, a Nyugati fal mögött.” „Komjaga, az én-elbeszélő címszereplő tősgyökeres opricsnik, így a keményebb munkákat kapja, elbeszélt napjának reggelén egy törzsökös nemes kivégzése, házának felgyújtása, valamint feleségének rituális és csoportos meggyalázása az első feladat. És ez még csak a másnapossággal indított reggel.”

Belvárosi Fesztivál

2008-05-31T23:25:00.002+02:00

Heaven Street Seven, Quimby a Szabadság téren... hozták az elvárhatót, az egyetlen ami új volt nekem és tetszett, az a Hol van az a krézi srác? akusztizált változata volt, zongorával, lelassítva... persze csak míg fel nem pörgették :)

Király Odett: Magyarázkodás

2008-05-31T12:10:00.000+02:00

Anyám azt mondta, úgy éljek, hogy Isten
sohase téveszthessen szem elől, és
mindig neki tetszően cselekedjek.
Ezt a szöveget apám nem szerette.
Szerinte ugyanis teljesen mindegy,
mit teszünk vagy mit nem (ez is fontos:
a nem-cselekvés – már apám szerint),
a végén Isten úgyis megbocsát.

Én jó gyerek voltam: lehajtott fejjel
hallgattam mindkettőjüket.
Vitatkozni pofátlanság lett volna,
viszont ha valakinek igazat adok,
megnyilvánul, hogy jobban szeretem.

Anyámban a tumor úgy bujdosott el,
hogy az orvosok sem vették észre.
Apám ezután nem sokat törődött
magával, úgy élt, akár a bűnös,
ki, ha kérdezik, nem válaszol.
Az első infarktusa vitte el.

Ha én is úgy élnék, ahogy hiszek,
valószínűleg nem élnék sehogy.
Ez nem panasz, ez magyarázkodás:
pontos és száraz. Ezt lehet jobban
szeretni, a reláció itt minden
következmény nélkül megengedett.

Olyan ez, mint egy tárgyalás. Itt
annak kell ítélkeznie,
aki semmit nem tud, csupán találgat,
hitére támaszkodva, legtöbbször
szótlanul.

3ind

2008-05-29T23:56:00.001+02:00

Mai események:

Indiana Jones
Indiai étterem
Indulás a Gödörhöz.

Jóóóó volt :)

Jónás Tamás: Albérlet

2008-05-28T19:59:00.002+02:00

Attól tartok, egy alacsony nő lakott előttem
ebben a lakásban, és hozzá idomultak idővel
a falak. És attól tartok, hogy rövidlátó, magányos
nő volt, kinek bizsergő fájdalmát magába szívta
a konyha, a vécé, és az ablaküvegek lassacskán
úgy kezdték törni a fényt, hogy jóvá hazudják
rossz szemeit. Én megalacsonyodott falak,
dioptriás üvegek között nem szeretek élni. Sem
meggyötört, gyönyörű nőbe beleszeretni, aki
nem képes feledni kegyetlen, első szerelmét. Még
keresem ugyan a helyem, próbálgatom az
épületet, a lépcsőházat, az ajtót, a csapokat.
De tegnapelőtt és tegnap nagy veszekedést
hallottam a nyolc szomszéd lakás valamelyikéből,
és azóta majdnem biztosan tudom, hogy
már soha nem találok helyet magamnak
albérletben, szívben, világban és szavakban.
Ezért írok verset. Pár éve kérdezted, miért.
A vasrácsos erkélyről el-elnézem a házak
tetejét, a kéményeket, és minden órában
meg-megijeszt egy-egy tompa huppanás.
Keresem, mint tüzelő ebek a szagnyomokat,
a járdán a vérfoltokat, mindig, ha elindulok hazajönni.

Your Genetic Profile is Ready at 23andMe!

2008-05-26T19:04:00.005+02:00

Megvannak a nyálmintám eredményei :) (előzmény: 23andme)

Először is, megnéztem az anyai és apai leszármazási vonalaimat. Mivel az Y kromoszóma minden esetben apáról fiúra öröklődik tovább, vissza lehet követni az apák láncolatát egészen az Y-kromoszomális Ádámig. Hasonlóan, a mitokondriális DNS örökítőanyagát mindig az édesanyánktól kapjuk, így anyáinkon-nagyanyáinkon vissza lehet menni egészen a Mitokondriális Éváig (magyarul: itt). Nos, én az anyai ágon az ún. T haplocsoportba tartozom; ez a népcsoport valószínűleg Mezopotámiából származik, kb. 10 000 évvel ezelőttről, amikor a Jégkorszak vége után elsőként jutottak át Európába, és vándoroltak északra a Balti-tenger felé. A mostani európaiak kb. 8%-a tartozik a csoportba. Apai ágon az E3B1a (E1b1b1a) haplocsoport az enyém. Ők a Közel-Keletről érkeztek, Törökország irányából, úgy 8000 éve. Kelet-Európa férfinépességének kb. 10%-a tartozik ide.

Egy valószínűnek tartott anyai ágú migrációs modell
(keresd a „T” betűt)

Másodszor, lássuk, hogy a genetikai kutatási eredmények hogy vonatkoznak rám. Csak azokkal foglalkozom, amiknél a 23andme.com szerint magas a kutatás megbízhatósága, tehát nem volt gond pl. a csoportmérettel, a metodikával stb. A legtöbb eredmény még így sem túl jelentőségteljes, ráadásul tulajdonsága válogatja mennyire, de mindenképp csak részben határoznak meg engem a génjeim, a környezeti hatások is szerepet játszanak.

Elvörösödés, rosszullét, szédülés alkohol hatására: az alkoholt lebontó aldehid-dehidrogenáz enzimet két gén kódolja. Ebből a 23andme az ALDH2-t ismeri: ha az anyai és apai génből egyik sincs jelen, az alkohol rögtön fejbevág, ha csak egy, akkor is az átlagnál érzékenyebb az ember a piálás mellékhatásaira. Nekem mindkettő megvan :)
A fülzsírom típusa a gyakoribb, „nedves”, nem a „száraz” fajta. Hát ez fontos. :)
Szemszín: sokgénes, bonyolult a szemszín meghatározása. Európai populációkat alapul véve az én genotípusommal ilyen esélyeim vannak szemszínekre: 56% barna, 37% zöld, 7% kék színű. Na igen, ez stimmelhet, valamikor zöldes-sárgás-barnának tartottam a szemszínem. :)
Nem vagyok rezisztens az AIDS-cel szemben. Na bumm.
Kb. átlagos az esélyem egy szívrohamra. (na itt is például a környezeti hatások fontosabbak lehetnek).
Laktózérzékeny vagyok, az európaiak 5-20%-ához hasonlóan felnőttkorban napi egy pohár tejnél többet nem tudok jól megemészteni (de nem is kívánom a tejet, csak amennyi a kávémban elfér).
Nem vagyok rezisztens a maláriával szemben (de így sarlósejtes vérszegénységem sincs).
Az átlagosnál kb. 37%-kal nagyobb esélyem (de így is csak 0,26:100) a szklerózis multiplexre, ami apai nagyapámat lassan felőrölte :(
Amellett, hogy az alaprendszerek szerint O Rh− a vércsoportom, a Diego-rendszer szerint a−b+ vagyok (szinte mindenki az), a Kell-rendszerben K−k+ és Kp(a−b+), a Kidd-rendszer szerint pedig Jk(a+b−).
Az átlagosnál kevésbé valószínű, hogy elhízok. Haha!
Szintén az átlagnál enyhén kisebbek az esélyeim prosztatarákra, mélyvénás trombózisra, reumás ízületi gyulladásra, 1-es típusú cukorbetegségre gyakorlatilag 0, 2-es típusúra az átlagnál kissé magasabb.

Ennyit mára a nyálamról. :)

never ever

2008-05-25T06:42:00.002+02:00

„Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget…”

(Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek)

Köszönöm, Ági! :)

23andme

2008-05-20T10:12:00.000+02:00

Befizettem a 23andme.com-nál egy kis genetikai átvizsgálásra („genotyping”).

UPDATE1: Beért a mintám a laborba, pár hét és meglesz az eredmény.
UPDATE2: a Google Health link még nem élt, amikor írtam ezt a bejegyzést május 8-án. Akkor úgy gondoltam, talán jövőre lesz ilyen, de már most elérhető a szolgáltatás!

A szolgáltatás részeként megtudhatom, honnan származok (külön anyai és apai leszármazásvonalak), összehasonlíthatom a génjeimet a barátaimmal vagy rokonaimmal (na persze, ha ők is befizetnek), szabadon letölthetem és böngészhetem az örökítő anyagomat, és ami talán a legérdekesebb, tudományos publikációk folyamatosan bővülő gyűjteménye alapján személyre szabottan kiderül, hogy pl. elvörösödök-e az alkoholtól, van-e nagyobb esélyem mellrákra, milyen a vércsoportom a szokásos ABO-felosztáson kívül… (a hivatkozásokhoz ingyenes regisztráció kell). Ha megjelenik egy újabb cikk, hamarosan a saját génjeimen vizsgálhatom, hogy vonatkozik-e rám.
Itt most egyben felajánlom, hogy akit érdekel, megnézheti majd a rám vonatkozó adatokat, szívesen megosztom őket. (4-6 hét múlva, ha kész lesznek)

Genotyping

De mit is jelent pontosan a genotypin g? Nem a teljes genomom szekvenálását, tehát mind a kb. 3 milliárd nukleotid bázis sorrendjének meghatározását; az még mindig több hétbe és dollár-százezrekbe kerülne. Ehelyett, a begyűjtött nyálmintámból kinyerik a DNS-t, és egy Illumina HumanHap550+ BeadChip nevű eszközzel csak kb. 600 000 specifikus helyen vizsgálják meg, méghozzá ismert SNP-helyeken (a nem kódoló szakaszokat és a gének közötti részeket is kihagyják). Nézik a külön öröklődő, mitokondriális DNS-t is.

Az SNP (Single Nucleotid Polymorphism avagy egypontos nukleotid-polimorfizmus) olyan variálódási lehetőség a DNS nukleotid-kódjában, ami egy emberi közösség legalább 1%-ában előfordul. Kb. minden 100-300-adik bázispárra esik egy SNP. A Human Genome Project szerint az SNP-kben megtalálható az emberek közti genetikai különbségek mintegy 90%-a – így a teljes szekvenálásnál több százszor olcsóbb módszerrel is az információk ~90%-a kinyerhető.

Mintavétel

Miután megrendeltem a mintavevő szettet, három napra rá megérkezett egy Fedex-csomag Kaliforniából (komoly különbségek vannak a Fedex és a Magyar Posta szolgáltatási minőségében, múltkor négy nap alatt nem ért át egy levél Kisvárdáról, a Fedexnél meg még nyomon is követhetem az útját).

A nagy dobozban leírások, beleegyező nyilatkozatok, válaszboríték és egy kisebb doboz volt. A jópofa, szétnyitható kis zöld dobozba tették a tényleges készletet, ami egy kémcsőből, a hozzá tartozó kis tölcsérből, egy a tölcsérre csavarozható, tartósító folyadékkal teli nagyobb kupakból és egy kisebb lezárókupakból állt.

A kis tölcséren keresztül kb. 2 ml nyálat köpködtem a kémcsőbe (ez a mennyiség kb. 10 perc köpködés egyre jobban száradó szájjal), utána rácsavaroztam a nagy kupakot a tölcsérre – ez olyan kiképzésű, hogy a rácsavarás közben felszakad a fólia, ami idáig visszatartotta a nyállal kb. megegyező mennyiségű fixáló folyadékot. Ezután a tölcsér és a nagy kupak lecsavarása, helyettük a kis zárókupak felcsavarása következett. A lezárt kémcsövet párszor meg kellett fordítani, hogy jól összekeveredjen a két folyadék. Mellékeltek egy Biohazard feliratú tasakot, ebbe elrejtettem, a tasakot pedig a mellékelt, előre kifizetett Fedex válaszborítékba tettem. Másnap jött érte az autó, és vitte is a Los Angeles-i laborba! :)

És hogy miért?

Mért költök ilyesmire el egy rakat pénzt? Egyelőre leginkább csak hobbiból. Jópofa, hogy utána lehet nézni az ember honnan jött, hová megy, és hogy tíz, de akár csak két éve sem volt erre lehetősége senkinek. És hát a perspektívák szédítőek. Most még nem javasolják orvosi célú használatra, csak amolyan úri passzióként ajánlják, de biztos vagyok benne, hogy ugyanezeket az adatokat talán már 1-2 éven belül fel tudom tölteni a Google accountomba, az egészségügyi fiókomba, megoszthatom a háziorvosommal, ez alapján spec. gyógyszeradagolást kaphatok. Vagy akár megtudhatom, örököltem-e a felmenőktől valami kellemetlen betegségre való hajlamot, és a gyerekemnek átadtam-e.

És eközben erősen remélem, hogy állásinterjúkon még jó darabig nem fogják elkérni a személyes genetikai adataimat…

mi harminc?

2008-05-15T20:10:00.003+02:00

Ebben a percben lettem 30 éves... Lássuk, milyen számok vannak a "B" oldalon! :)

ádáz lemondás

2008-04-29T10:53:00.001+02:00

Tóth Krisztina: Kutya

Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor
hegyoldalról leomlott hókupacnak.
Sötétedett, nem látszott más a tájból,
csak ónos földek, párás volt az ablak,
ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna,
mintha egy kabát emelgetné a karját:
egy árnyékstoppos az útszélre dobva,
amin fényszórók tekintete hajt át.
Hol felvillant, hol eltűnt, de a sorban
odaérve mindenki kerülőt tett,
nézni kezdtem az útpadkát, hogy hol van,
és egyszer csak ott volt. Mint egy merülő test,
a mellső két láb támaszkodott a sárban,
mintha indulna, orrát a szélbe tartva,
a felső rész figyelt. De mögötte, láttam,
péppé roncsolva terült szét az alja.
A véres szőrből kiálló hátsó lába
egyenletes, kínos ütemre rángott,
ült a fél kutya, nyitva volt a szája,
és láttam a szemén, hogy mindent látott.
Kiabáltam, hogy állj meg, húzódj félre,
könyörögtem, hogy mentsd meg, üsd el, bármi,
vagy legyen mögöttünk már valaki végre,
aki ráhajt. De hát mit kell csinálni?!
Mit kell csinálni? – emelted föl a hangod,
mit akarsz tőlem?! Mégis, mit akarsz tőlem?
Azt akartam, hogy állj meg, és ne hagyd ott,
ha megtaláltad, vagy vedd fel, vagy öld meg.
Egész héten ott volt a kutya köztünk.
Arra gondoltunk, jobb volna mégis otthon.
Mintha mi volnánk, akik az útra löktük,
és szavakkal kéne kerülgetni folyton.
De mégse tudtam nem akarni, hogy este
fölém hajolj: feszülő karodat néztem,
próbáltam nem gondolni a testre,
ahogy ott támaszkodik az árokszélen,
arra az ütemes mozgásra, miközben
a szemed a távolba néz és nem felel,
hogy mennyi, mennyi ádáz lemondás
van abban is, ahogy szeretkezel,
ahogy azt kérdezed, mégis, mit akarsz tőlem,
miközben ütöd a kormányt és rám se nézel,
és látni a vállad mögött a szitáló esőben
ázó tájat a véres, téli éggel.

(Jelenkor, 2008. április)

tegezés

2008-04-19T22:20:00.001+02:00

Márai Sándor: Tegezés

A hajad, a kezed, a lábad, a szoknyád,
A szemed, az álmod, a fogad, a nyelved,
A körmöd, a blúzod, a pettyes kabátod,
Szempillád, szájad, sértett nevetésed,
A kölnid, a cipőd, a melled, a csókod,
Unalmad, bánatod, mosolyod, magányod,
Életem, életed, halálom, halálod.

Ösztörűs

2008-04-13T20:00:00.002+02:00

Úgy megy ez, hogy például sétálok a környéken, látok egy kis kék virágot, és nem tudom a nevét. A növényhatározóban sem találok róla semmit. Lefotózom, elküldöm pár ismerősnek, Piri és a biológus Tamsa rávágják, hogy ez az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys). Keresgélek a neten, kevés helyen említik a fajt, de a német wikipédiában van rendes szócikke, meg pár helyen gyógynövényként írnak róla. Ez már elég nekem, nekiállok és összehozok egyet magyarul is, forrásokkal, hivatkozásokkal, jegyzetekkel, ahogy kell.

Gyarapítsuk az emberi tudás szabadon felhasználható tárházát!

Ini, hol vannak a rezgőkörök?
Ági, mért nem tudok többet a személynevekről?
Zsu, szerinted ennyi elég a japán nyelvről?
Netti, nem fejezed be a Carcassone-t?
Zi, magyarul mért nincs cirkadián ritmus?

Gyertek, regisztráljatok, szerkesszetek velem! :)

Krétakör: Bánk-bán

2008-04-12T23:50:00.002+02:00

Megnéztük a Bánk-bánt, a Vakok Állami Intézetének gyönyörű Nádor-termében. Mindenre elszántan mentem oda, ismerősök szerint az eddig legunalmasabb Krétakör-darabra vettem jegyet, de nem visszakoztam, a Krétakör idén feloszlik, és én mindent látni akarok tőlük. :)

Nem is csalódtam, egyáltalán nem volt unalmas (kivéve a bojótiak családtörténetét), pedig három felvonás volt úgy 3,5 óra időtartammal (mindannyiszor átrendezés, új helyfoglalás), tele volt jó ötlettel. Maximálisan kihasználták a helyszínt, belakták a Nádor-termet; szerencsére kivételesen jól intonáltak, így az állítólag rossz akusztika mellett is jól lehetett érteni Katona szövegét, amit meghagytak régiesnek, sőt még rá is játszottak. Jó volt a három boci (szürkemarha) díszlete, megmászható, szétszerelhető – az élő nyuszit viszont sajnáltam a végén. Csembaló és orgona is megszólalt a darabban. Sárosdi Lilla erős Melindája porig alázta Ottót, Nagy Zsolt piros pulcsiban bánkbánkodott, Láng Annamária nyújtani tudta Gertrudist és Endrét egyaránt, Péterfy Borira tökéletesen ráillett az enyhén hisztispicsa udvarhölgy Izidora szerepe – ezek mind olyasmik amiket látni kell. Meglepetésként Süsü (Schilling Árpád) volt Biberach (nagyon illett hozzá azzal a fejjel:)), az Ottót játszó Bánki (sic!) Gergely pedig egyre nagyobb formátumú szinész szvsz.

A szünetben egy Szegeden kutató genetikus sráccal beszélgettem az ezerdolláros genetikai profilt készítő 23andme.com-ról. :)

Olvasnivalók:

És ha már Krétakör, egy új Feketeország-video, amit feltettem: a címadó dal.

Takáts Eszti / Kaukázus / Zselenszky

2008-03-30T03:00:00.003+02:00

A tegnapi Zselenszky-lemezbemutató koncertről és a meghívott vendégekről csak 1-1 mondat.

Takáts Eszter élőben imádnivaló, életvidám, érthetően énekel zakkant dalszövegeket, majdnem megvettem a lemezét, de aztán rájöttem hogy nem tudnék mit kezdeni egy audió CD-vel, MP3-ban meg megvannak a számai.

A Kaukázus élőben kevésbé volt szimpatikus, mint a lemezeken, meg hát ők azért dalszövegben erősek, és a szövegek nem nagyon hallatszottak. De ez még csak az első találkozásunk volt, remélem még változik a viszony :)

Zselenszky meg hozta a formáját, de semmi különös; azért az jellemző, hogy a közönség az Eleven Hold-számokra tombolt, az újakra meg csak tessék-lássék... Várom már az új formációt.

ui:
vissza akartam dátumozni ma 2:45-re ezt a bejegyzést, és a blogger ilyet szólt be nekem:
"HIBA

A megadott napon életbelépő nyári időszámítás miatt a beírt időpont nem létezik." :)

a Calendaron is kipróbáltam akkor már, simán csak 1 órával későbbre tolta...

Hozzáférés-alapú enumeráció

2008-03-22T20:33:00.004+01:00

A munkahelyemen az a feladat, hogy a Novell-alapú fájlszerver megoldást kiváltsam Windows Server 2003-alapúval. Szépen átgondoltam, mit kell tennem: feltérképezem a Novellen lévő jogosultsági rendszert és reprodukálom a Windows szerveren, aztán ha már a jogok rendben vannak, alkalmas pillanatban az összes fájlt átmozgatom és mehet az éles átállás. Azonban…

Rá kellett jönnöm, hogy alaphelyzetben a két szerver operációs rendszer teljesen más filozófiával közelíti meg a hálózati megosztásokat. Vegyünk egy alapszituációt. Felhasználónk a Szervezeti egység1-ben dolgozik, ennek a szervezeti egységnek több munkacsoportja van, mindegyik egy-egy közös mappával (a szervezeti egység mondjuk főosztály, a munkacsoportok például osztályok). Felhasználónknak továbbá a piros színnel jelölt, 1-es és 3-as megosztáshoz kértek hozzáférést.

c:\Szervezeti egység1\megosztás1
c:\Szervezeti egység1\megosztás2
c:\Szervezeti egység1\megosztás3
c:\Szervezeti egység1\megosztás4
c:\Szervezeti egység2\megosztás1
c:\Szervezeti egység2\megosztás2

Novell alatt ez úgy működik, hogy felmappelem neki a Szervezeti egység1 könyvtárat, látja alatta a megosztás1-et és a megosztás3-at, és semmi mást. Ha ugyanezt a Windows szerveren teszem, azt tapasztalom hogy látja mind a négy megosztást, de ha megpróbál belépni a megosztás2 vagy a megosztás4 alá, hibaüzenetet kap, hogy nincs hozzáférése (ha nem próbálja meg, nincs módja megtudni, hogy mihez fér hozzá).

Nyilván látszik, hogy ez utóbbi megoldás nem túl szerencsés. Meg lehet kerülni persze, mondhatom hogy nem kell nekem root map, megkapja a júzer mondjuk P: meghajtóra a megosztás1-et, Q: meghajtóra a megosztás3-at, csakhogy ez nem valami rugalmas megoldás. Lehet, hogy később hozzáférést kap a megosztás2-höz, és akkor ahhoz mondjuk az R: meghajtót rendeljük. De egy másik felhasználó meg lehet, hogy 1-2-3 sorrendben kapta meg a hozzáférési jogokat, és akkor neki Q: meghajtón lesz a megosztás2, nem R:-en. Mindenképp kavarodást szülhet, inkább amolyan bal kezemmel megvakarom a jobb fülem, mint valódi megoldás. (És azt a lehetőséget nem is mondtam, hogy a Group Policy Preferences-ben beállítom, hogy egyszerűen elfoglalja a megosztás a következő szabad betűjelet. Ez se tökéletes sztm.)

A megoldás: el kell érni, hogy a Windows hasonlóan viselkedjen, mint a Novell. Ezt a viselkedést Access-based Enumeration-nek (hozzáférés-alapú enumerációnak) hívják, és azt jelenti, hogy egy megosztás tartalmának listázásakor a szerver eleve csak azokat az elemeket adja át, amikhez hozzáférésem van. A Windows Server 2003 első szervizcsomagjának a része, és külön lehet letölteni a grafikus felületet és a parancssori programot, amivel bekapcsolható.

Ettől kezdve már csak arra kell figyelni, hogy míg a Novellnél (az öröklést – trustee-kat – leszámítva) egy szinten dőlnek el a jogosultságok, a Windowsban egyrészt a mappa biztonsági beállításait, másrészt a megosztás ACL-jeit veszi figyelembe, ÉS kapcsolattal a kettő között. Általában úgy szoktam gondolkozni, hogy a helyi fájlrendszerben a legenyhébbre veszem a biztonsági ACL-eket, és a megosztás ACL-jei döntik el, hogy ténylegesen ki férjen hozzá. Ez itt nem járható út, tehát pont megfordul a logika: egy minél kijjebbi megosztáshoz a lehető legszélesebb körnek adok jogosultságokat, és a fájlrendszer-szintű jogosultságokkal „fogom meg” a hozzáférést.

Szádi: Elhagyottan

2008-03-13T11:58:00.001+01:00

Szádi:

Elhagyottan

Hűtlenül elment a kedves, nincs remény,
Már kegyébe vissza nem vesz: nincs remény.
Lelkemet mint pisla gyertyát fújta el,
Másra vet fényt. Mit jelent ez? Nincs remény!
Engem ismer s megvet, ám új társa bár
Ismeretlen: néki kedvez, nincs remény.
Mást igért, most látom én, hogy hitszegő:
Mondta, hogy hű kedvesem lesz s nincs remény.
Mentsetek meg, jó muzulmánok, szivem
Megfagy: élni kedve nem lesz: nincs remény.
Csónakom széttört a bánat szirtjein,
Hűtlenül elment a kedves, nincs remény.
Elhagyottan mért is éljek ? Jajszavam
Felhat a roppant egekhez s nincs remény.
Szadi koldus lett a vágyak útjain:
Csókra vágyik s szomján elvesz: nincs remény.

(Képes Géza fordítása)

Sweeney Todd

2008-03-01T15:44:00.004+01:00

Megnéztem 29-én a Sweeney Todd c. musicalt a Corvinban. Tim Burton, Johnny Depp zseniálisak mindketten. Ennyi vért idáig csak Rambo-filmben láttam... Tökéletes beállítások, nagyon beteg szereplők, valami végletesen lehúzós atmoszférája van az egész musicalnek (! - Deppnek tök jó énekhangja van!), a leghalványabb reménysugár nélkül. Nekem való :)

IMAX

2008-02-25T19:36:00.002+01:00

Jártam ma az ürességtől kongó, megalomán Aréna Plázában, megnézem a két IMAX-film közül a korallzátonyosat (a másik dinós volt).

Tényleg újszerű élmény, ahogy látszólag elúszik az arcod mellett egy moszat, vagy egész közel jön egy cápa. Immerzív :)
Azért azt is láttam, hogy „rendes” filmeket nem így fogok nézni… 40 perc pont elég volt belőle. És hát a belemerülésnek is megvannak a korlátai: ha egy picit is átadod magad neki, rögtön kizökkensz, amikor utánafordulnál valaminek, ami épp kiúszik a vászon oldalán, vagy túl közel jön és melletted elúszik.

Azért próbáljátok ki :)

Mérő

2008-02-20T12:15:00.002+01:00

Voltunk tegnap Erasmus-esten, Mérő László előadását hallgatni az amcsikról, arról hogy a versengés és az együttműködés hogy jelenik meg együtt a munkakultúrájukban meg egyebekben.

A téma érdekes volt, de sajnos az előadó összekeverte a napokat, és másik előadásra készült, így aztán egy ötvenperces rögtönzést hallottunk tőle, aminek a nagy részét meg már ismertem, az itt-ott megjelent anekdotáit mesélte most is. :( Biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal jobb előadó, meg hogy egy whisky mellett jól el lehetne sztorizgatni vele, de ez az egy óra most csalódás volt nekem.

farsang

2008-02-17T15:13:00.002+01:00

Kb. két hónapja nem jártam társaságba(n), jól esett most Carloséknál a garázsfarsang (színházlátogatónak öltöztem, alibiből, de mekkora jó jelmezek voltak pedig:), talán lassan visszatérek a régi kerékvágásba. Miután Eleven Hold-koncertek sincsenek már >1 éve, kicsit szokatlannak érezték az izmaim az ugrabugrálást, de azért csak kibírtam hajnalig. És sikerült beszélni pár emberrek, akikkel ritkán... Úgyhogy köszönet a szervezőknek a zenéért, káposztáért, higgadtságért!

Ja, és most nagyon megjegyeztem, melyik a Bakancsos és melyik a Göröngyös utca, nem volt vidám −8 °C-ban sétálni fél lakótelepnyit :)

Peer Gynt

2008-02-17T14:52:00.004+01:00

Másodszor is megnéztem Krétakörék Peer Gyntjét (rendezte Zsótér Sándor). A három és fél órás darabot elsőre nem értettem, de most sikerrel vettem az akadályt (mondjuk így utólag meg nem értem, mit lehetett nem érteni rajta; biztos túl meleg volt akkor és nem jutott oxigén az agyamnak :P).

Volt egy kis probléma a jegyekkel, 11-en voltunk és csak 10-et vittem el (kettőt valamilyen megfontolásból külön tettem, aztán elfelejtettem), de a krétakörös jegyszervező, ~~Léderer Judit~~ Fehér Anna ezúttal is a helyzet magaslatán volt, köszönöm ezúton is kedvességét. :)

Sajnos a közönségtalálkozón nem maradtunk ott, de majd belinkelem, ha meglesz leírva a honlapjukon.

Hja, és láttam, milyen extra kedvesen bánnak a pártoló tagokkal, meggondolom én még ezt :)